Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 gyermek eltartásának súlyos feladatával küzdő, az időben csak 800 K fizetéssel és 400 K lakpénzzel biró sértett fél, a kölcsön felvétele idején igen szorongatott vagyoni viszonyok között volt és hogy a 200 K kölcsön a betegség okozta terhek fedezetére szolgált. De ugyanezekből az adatokból a kir. tábla azt a tényt is megállapította, hogy a sértett félnek ezen szorult anyagi helyzetéről és a kölcsön czéljáról a vádlott is tudomással birt, mert beismerése szerint a kölcsönt a szövetkezet részéről ő bonyolította le, a betegsége miatt távol levő sértett helyett eljáró nejével ő tárgyalt és az informácziókat ő szerezvén be, azok tartalmát kétségkívül ismerte. És mert a kölcsönkérőt az alábbiak szerint vállalt, igen súlyos feltételű kölcsön természetéről és az elvállalt kötelezettség következményeiről ki nem tanította, ebből a kir. tábla vádlottnak czéltudatos, tervszerű, vagyis az adott helyzet kizsákmányolására irányuló elhatározását állapította meg. Ezeknek a tényeknek alapul vétele mellett és az 1883. évi XXV. tcz. 4. §-ában és az 1877. évi VIII. tcz. 2. § ában foglaltaknak szem előtt tartásával a kir. tábla azt a további tényt is megállapította, hogy a 140 K 70 f összeg, mint valósággal adott kölcsöntőke után számításba vett és visszatartott 59 K 70 f a szövetkezetnek oly nagymérvű vagyoni előnye, amely a fent vázolt viszonyok közt élő adósnak anyagi romlását előidézni alkalmas, egyszersmind a fennforgó körülmények között, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanságot tüntet fel, azért, mert a részletezés szerint igen különböző czimletü, de az 1877: VIII. tcz. 2. §-a értelmében egyaránt kamatnak tekintendő egy negyed évre szóló ez a levonás, a szedni megengedett 8%-os kamat összegét: igen nagy mértékben meghaladja. A vádlottnak ez az eljárása az 1883: XXV. tcz. 1. §-ában meghatározott uzsoravétségnek tényálladéki elemeit kimerítvén, a vádlott már ez alapon is ezen vétségben bűnösnek volt kimondandó. Ezen kivül azonban a kir. tábla a sértett félnek, a vádlott előadásával egyező vallomásából, a ((leszámítolási jegyzék», valamint a sértett fél által beszolgáltatott nyugtabárczák adataiból, végül a polgári per irataiból azt a további tényt is megállapította, hogy a sértett a kölcsön fedezetére váltót és kötelezvényt adott és hogy a valósággal kézhez vett 140 K 70 f kölcsönösszegre, az első alkalommal levont 59 K 30 f-en felül, 1908 augusztus haváig, tehát három éven át 150 + 121 K, összesen 271 K fizetést teljesített és hogy a vádlott által vezetett szövetkezet, a sértettet 1908 deczember 2-án a kötelez3*