Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Dönt vény tár. 23 meg, továbbá, mert ha állana is a közokirathamisilás, ez nem a Bik. 391 §-a, hanem csak annak 400. ,^-a szerint volna minősitlielő. Ez a panasz a 151*. 437. g átiak 4. bekezdése értelmében, mint alaptalan, el volt utasítandó, mert eltekintve attól, hogy az állított elszámolási viszony vádlottat a községi pénzek jogtalan elvonása tekintetében nem mentesiti é« hogy a pénzek utólagos megtérítése a bűnösséget ki nem zárja, az a kérdés, vájjon a községi pénzek jogtalan elvonása sikkasztást, vagy esetleg más bűncselekményt képez, most már azért tárgytalan, mert vádlott a tábla által nem sikkasztásban, hanem közokirathamisitásban mondatott ki bűnösnek, ennek megállapítására pedig elégséges annak kimutatása, a mi a tábla ítéletében a tényállás alapján helyes jogi következtetéssel meg is állapíttatott, hogy t i. a vádlott a községi pénztári főnaplóba valótlan tételeket veze'elt be és hogy ebből a község vagyoni károsodása következvén be, a kérdéses hamis bejegyzés alkalmas volt jogsérelem előidézésére. A minősítés miatt tett kifogás pedig azért alaptalan, mert vádlott a tényállás szerint valótlan tételeket jegyzett be a községi pénztári főnaplóba, ezzel tehát a főnapló tartalmát sajátkezüleg meghamisította ; ez a cselekmény pedig nem a Btk. 400. §-ában megállapított intellektuális, hanem a Btk. 391. §-ában megállapított materiális hamisítást képez. A védő az Írásban beadott indokolásban a semmiségi panaszt az elévülés meg nem állapítása czimén a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára is kiterjesztette. A panasznak ezt a részét mint elkésettet a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert a BP. 430., illetve 390. §-a szerint már a semmiségi panasz bejelentésekor világosan meg kel! jelölni, hogy az ítéletnek melyik része támadtatik meg. Megjegyeztetik azonban, hogy a Curia az elévülés kérdését hivatalból felülvizsgálván, hivatalból észlelendő semmiségi okot nem állapított meg. mert a bűncselekmény folytatólagosságának megállapítása nyilván a vádlott javára szolgált, ezen tehát a BP. 385. § ának végbekezdése értelmében nem lehet változtatni ; a cselekmény folytatólagosságával pedig össze nem egyeztethető az a felfogás, hogy vádlottnak öt évnél régibb cselekedetei a folytatólagos egység keretéből kiszakittassanak s elévülés czimén külön elbírálás alá vétessenek. = Elévülés delictum colleclivum esetén : BDlár uj f. IV. L, 38. sz.