Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen a kir. főügyész jelentett be semmiségi panaszt a BP. 385. §-ának 1. c) pontja alapján, mert a vádbeli bűncselekmény üldözhelésére szükséges indítvány törvényszerűen előterjesztetett. A semmiségi panasz alapos. A kir. tábla ugyanis a kir. törvényszék ítéletének megsemmisítésével vádlottat a vád és következményeinek terhe alól a következő okokból mentette fel. A 14-ik életévében levő L. M. sértett helyett a Btk. 113. §-a értelmében annak törvényes képviselője, az apa van jogosítva az indítvány előterjesztésére. A sértett leány az apa háztartásában élt s az apa a vádbeli bűncselekmény elkövetéséről a feleségével ugyanegy napon értesült, azonban az indítványt daczára ennek nem ő, hanem neje, a sértettnek anyja terjesztette elő s ahhoz való hozzájárulását hónapokkal az. indítványi határidő eltelte után jelentette ki a vizsgálóbíró előtt. Az apa mint törvényes képviselő indítványa előterjesztésének semmi komoly akadálya nem lévén, az apának kényelmi szempontból valómulasztása nem szolgálhat okul arra, hogy a Btk.-uek az indítvány előterjesztésére vonatkozó rendelkezései figyelmen kívül hagyassanak. Ezek szerint a törvényes képviselő indítványt az ennek előterjesztésére a törvény által rendelt időben nem tevén, a kir. törvényszék törvényszerű vád nélkül hozott ítéletet. A kir. táblának ez az érvelése téves. A kir. tábla ugyanis tényként állapította meg, hogy L. S. a sértett atyja azt adta elő, hogy neje a megtorlásra irányuló magáninditványt az ő előzetes tudta és beleegyezése nélkül terjesztette elő, ő pedig napszámos lévén, nem ért rá személyesen is megtenni a följelentést, hanem otthon a családi körben utólag jóváhagyta felesége eljárását, annyival inkább, mert azon hiszemben volt, hogy a feljelentésnek neje által való megtétele elegendő, amit utólagosan igy magáévá tett. Minthogy pedig az apának mint törvényes képviselőnek ebből a nyilatkozatából nyilvánvaló, hogy nem ellenezte, de utólagos jóváhagyásával beleegyezett abba, hogy a leányán elkövetett sérelem megtorlása iránt a szükséges intézkedések megtétessenek, s minthogy a szülők közös erkölcsi kötelessége gyermekük érdekében eljárni s arra, hogy az anya is a hatóság előtt eljárhasson, elég, ha az apa azt nem ellenzi, annál inkább, ha az anya eljárását jóvá hagyja s minthogy a törvényes képviselőnek idézett kijelentéséből nyilvánvaló az is, hogy a leányukat ért szégyen nem tette ő reá nézve sem kívánatossá, hogy az állam megtorló hatalma ne érvényesüljön: mindezeknélfogva tévedett a kir. tábla abban, hogy a fenforgó esetben a bűnvádi eljárást kizáró okot