Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Tartalommutató XLVII Lap 14. §. 107. A sajtótörvény 14. 5;-ának rendelkezést' teljesen független a Btk. 263. s 264. §-aintk rendelkezéseitől s alkalmazhatóságának leltétele nem abban áll, hogy az állítás vagy kifejezés valódisága bizonyitható-e vagy biionyitást nyerte, hanem csakis abban, hogy valaki valamely ott felsorolt hatóságnak, testületnek iratait vagy azok nyilvános üléseit hiv szellemben és igazán közli-e vagy sem. A vádlottnak tehát ilyen közlés esetén nem azt kell bizonyítani, hogy a tényállítások vagy kifejezések valók, illetve, hogy azokat joggal használhatta, hanem azt, hogy a közlőitek a testület vagy halóság irataiban vagy nyilvános üléseiben tényleg megtörténtek s ezeket a valóságnak megfelelően minden színezés nélkül közölte és ha ennek a bizonyítása sikerre vezet, az esetben a vádlottra kiterjed a sajtótörvény 14. ^-ának mentesítő rendelkezése. Felmentés _ _ .... „ _. 184 30. §. 41.1. Annak a körülménynek a megítéléséhez, hogy valamely ezikk politikai tárgyak körül forog-e vagy sem, különös szakértelem nem szükséges ; ez irányban szakértő meghallgatása nem szükséges. — II. Értekezés jogi szaklapban az állami lisztviselők titkos minősítéséről, azok fizetésének rendezéséről és nyugdíjtörvényének revíziójáról nem politikai tárgyú közlemény. — III. Hogy politikai tárgy körül forog-e valamely közlemény, azt a Curia állapítja meg 71 145.1. A sajtótörvény 30. §-ának 1. pontjában előirt bejelentés alapján a felelősségnek ez az elvállalása mindaddig épségben és hatályban marad, mig a felelősség megszűnése a hatóságnak be nem jelentelik, tekintet nélkül arra, hogy a bejelentett személy a lap szellemi részére gyakorol-e befolyást vagy nem s hogy tényleg működik-e a lapnál vagy nem. — II. A bejelentett személynek az a mulasztása, hogy a tényleges változást be nem jelentelte, nem bűncselekmény .... .„ 248 Uzsoratörvény (1883: XXV. tcz.) 8. .Megsemmisítés a közvádló semmiségi panasza alapján (BP. 385. §. * 1. a) ponti és elitélés uzsora vétsége czimén, mikor a Curia agy találta, hogy szembeötlő aránytalanság forog fenn a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt. — II. A törvény az uzsora vétségének tényálladékához az adós helyzete tekintetében nem kívánja a nyomasztó szorultságot, sem azt, hogy máshonnan kedvezőbb hitelnyerés lehetősége ki lett légyen zárva. — III. A Curia a sértett szorult helyzetét abból a tény bői vont következtelés utján állapitolta meg, hogy a sértettet végrehajtás fenyegette s ezt csak kölcsönvett pénzzel kerülhette el .._ 12 23. Szövetkezeti uzsora. — I. A szövetkezelnek abból az alapszabályszerü czéljából, hogy «a tőkegyűjtés és takarékosság előmozditlassék és az ekként egybegyűlt tőkéből a tagoknak kölcsön, előleg adassék, végül, hogy a szövetkezet kereskedő, vagy iparos tagjainak követelései leszámitoltassanak», következik, hogy a szövetkezet csak azon tagjainak adhat kölcsönt, akik a tőkegyűjtés és takarékosságban tevékenyek levén, adott esetben a kölcsönkapásra is méltókká váltak. Amidőn azonban a szövetkezet ezen alapszabály októl eltérőleg, egy nem tagnak, szövetkezeti tagságot szerezni nem is akaró harmadik személynek, oly