Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

130 Büntetőjogi Döntvénytár. tények, úgyszintén az elsőfokú bíróság iteletéúen kifejtett és elfogadott jogi indokolásnál fogva helyesen és a büntetőtörvény rendelkezésének megsértése nélkül állapíttatott meg, hogy R. M. az általa megvett ingókról a vétel alkalmával tudta, hogy azok lopás következtében jutottak birtokosa kezéhez. Erre való tekintettel pedig nem tévedett a kir. tábla abban, hogy a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát megállapítja, se pedig abban, hogy azt a büntetőtörvény melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. De nem alapos a BP. 385. §-ának 3. pontja czimén használt panasz sem, mert a fenforgó esetben a büntetlen előélet, mint magában álló enyhítő körülmény nem tekinthető olyan nyomatékosnak, hogy annak alapján a Btk. 92. §-ának az alkalmazása s ezzel R. M. vádlott büntetésének rendkívüli enyhítése indokolt volna. * Az ekként alaptalannak talált semmiségi panaszt tehát a BP. 437. §-a értelmében el kellett utasítani. * * = A semmiségi panasz bejelentésének módja tekintetében v. ö. az hl. sz. a. közölt határozatot is. — Ad II. A Curia felülvizsgálta orgazdaság vádja esetén a tudatosság megállapításának helvességét: BDlár uj f. IV. k., 96. 32.; u. o. 99. sz.; u. o. III. k, 203. sz. 71. /. Annak az eldöntése, hogy valamely polgári peres ügyben mi a lényeges körülmény, büntetőjogi szempontból a büntetőbíróság hatáskörébe tartozik, mig ellenben a polgári ügyben hozott birói Ítélet indokolásának abból a szempontból való mérlegelése, hogy az Ítélet helyes ténybeli és jogi alapokon nyugszik-e vagy sem, a büntetőbíróság felülvizsgálási jogkörének a keretén kívül esik. — //. A Btk. 215. §-a a hamis tanuzás büntethetőségét nem köti ahhoz, hogy annak folytán valakire joghátrány származott legyen. (Curia 1911 február 28. 1490/1911. sz. a. II. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panaszok elutasittatnak. indokok: A másodfokú bíróság ítélete ellen B. R. vádlott