Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár kább, mert a védelem részéről sem állíttatott, hogy a tanú elmezavart volna. Dr. G. Jenő védő a főtárgyalás folyamán azt indítványozta, hogy hites vegyésszel távoliltassék el az F. alatti levélről a tintafolt, hogy a szöveg olvasható legyen. B. Ármin ezt abból az okból kívánta, mert J. Aladár vádlott az egész tárgyalás menete alatt mint koronatanú szerepel. Az ügyész ellenezte az indítvány teljesítését s a kir. törvényszék ezt meg is tagadta. A határozat ellen B. Ármin védő érvényesített a BI\ 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi panaszt. Minthogy azonban maga a védelem sem jelölte meg azt a körülményt, hogy láthatóvá és olvashatóvá teendő szöveg tartalmával milyen tényt kíván bizonyítani, az esküdtbíróság helyesen határozott, amikor ezt az indítványt elutasította. G. Jenő védő, P. Gyula tanúnak a kihallgatása után felszólalásában arra mutatott reá, hogy J. Aladár vádlottnak ugyanaz a védője, aki P. Gyula tanúnak jogi tanácsot adott, s amennyiben a bíróság tehát a felszólaló védőnek a megjegyzését olyannak tartja, amely megfontolást igényel, kérjen felvilágosításokat P. Gyulától. Az elnök a kérdés feltételét megtagadta. Mire a védő a törvényszék határozatát kérte, amit az elnök szintén megtagadott. Ez ellen a védő a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmisééi okot jelentett be. Az ítéletben kifejtett indokolás azonban helyes még azért is, mert a védő maga is feltételesen kívánta a kérdés intézést, de különben egyáltalában nem is jelölt meg semmi oly körülményt, amit P. Gyula további kihallgatásával bizonyítani kívánt volna. H. Mária védője kérte, hogy a beidézett orvosszakértők a védettjének elmeállapotára nézve meg ne hallgattassanak, mert H. Mária nem az elmebetegség színlelésével akar a vád alól szabadulni. Ha azonban az esküdtbíróság e tekintetben a szakértőket mégis meghallgatná, abban az esetben indítványozza, hogy a szabadkai orvosszakértők s az ellenőrző szakértő beidéztessenek. G. Jenő védő a szabadkai orvosszakértőkön kivül a szegedi orvosszakértőket is kívánta beidéztetni, de nem mint szakértőket, hanem mint tanukat kívánta kihallgattatni. Ezenkívül a szekrényjelenetre vonatkozólag dr. W. István szabadkai volt kir. ügyésznek, jelenleg törvényszéki bírónak tanúkihallgatásit kérte; ezzel azt kívánta bizonyítani, hogy ekkor J. megtévesztve lett, s ezen megtévesztés folytán tette meg első beismerő vallomását.