Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

124 Büntetőjogi Döntvénytár. s ho terhére történt, eléggé kitűnt, e tekintetben tehát bővebb bizonyításra szükség egyáltalában nem volt. A vádhatóság részéről indítványba hozatott, hogy hallgattassák ki K. Etelka, M. Erzsébet, s az Üllői-ut 41. sz. a. házmester arra nézve, hogy a szegedi felmentő ítélet után H. Mária és V. Antal milyen viszonyban éltek egymással, és milyen volt az életmódjuk. A védelem ennek a körülménynek a bizonyítását ellenezte ; mert a bűnüggyel ez semmiféle összefüggésben nincsen, maga részéről pedig kérte, hogy tanuképen hallgattassék ki L. József balatonfüredi főszolgabíró, aki bizonyítani fogja, hogy az ottani körjegyzőségről J. részéről elmondott dolgok valótlanok. A vád részéről javaslatba hozott tanuk kihallgatását az esküdtbíróság elrendelte, a védelem indítványát pedig elutasítván, ezen határozat ellen dr. B. Ármin és dr. G. Jenő védők a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján semmiségi okot érvényesítetlek. Ebben a határozatban sem volt törvénysértés felismerhető, mert igaz ugyan, hogy az ügy ezeknek a tanuknak a kihallgatása nélkül is elbírálható lelt volna, de másrészt a védelem érdekei ezzel csorbát nem szenvedtek, mert ezeknek a tanuknak a vallomása már tartalmánál fogva se lehetett befolyással az Ítéletre. Az pedig, hogy mennyiben volt való J. Aladár vádlottnak a balatonfüredi körjegyzőségre vonatkozó előadása s mennyiben nem, erre az ügyre tényleg nem tartozott. A kir. ügyész ellenezte R. József, R. Józsefné és R. Rezső tanuknak a megesketését. ellenben H. Mária és J. Aladár védője ragaszkodtak a tanuk megesketéséhez. Az esküdibiróság a tanuk megesketését a BP. 222. §-ának 2. pontja alapján mellőzte, s ezt a határozatot G. Jenő védő a BP. 384. § ának 9. pontja alapján támadta meg. Ez a panasz sem bír törvényes alappal, mert az esküdtbíróság helyesen ismerte fel, hogy ezek a tanuk vallomásuk lényegére nézve ingadozást tanúsítanak. V. Antal védője kérte, hogy L. Józsának az anyja hallgattassék ki tanuképen arra vonatkozólag, hogy leánya nem teljesen ép elméjű. Ehhez az indítványhoz csatlakozott B. Ármin védő is, aki kibővítette a kérelmet azzal, hogy a tanú elmebeli állapota orvosszakértő állal is megvizsgáltassák. A kir. ügyész és J. Aladár védője ellenezték az indítvány teljesítését. Az esküdtbíróság határozata ebben a tekintetben sem esik kifogás alá, mert L Józsa megesketését az esküdtbíróság el sem rendelte, de különben is vallomása lényegtelen körülményre is vonatkozott, minélfogva annak további kutatása, hogy L Józsa mennyiben bir ép elmetehetséggel, felesleges volt annál is in-