Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 115 lett be semmiségi panaszt, mert a váti tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, még pedig a védelemből kitetszőleg azért, mert dr. Cs. 13. városi aljegyzőnek módjában nem állott hivatali hatáskörét megszegni és azt meg sem szegte; továbbá a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt. A semmiségi panasz alaptalan. A kir. Ítélőtábla ugyanis tényállásként azt állapította meg, hogy K. J.-né vádlott dr. Cs. B. Nagyvárad városi aljegyzőnek, kinek a prostilncziós ügykör ellátása hivatali hatáskörébe tartozik, 100 K ajándékot igért abból a czélból, hogy nevezett Sz. E.-nek a bordélyház átíratása iránti kérvényét soron kívül kedvezően intézze el, illetve kedvező előadmány- tervezetet készítsen ; továbbá, hogy K. S. vádlott nevezett városi aljegyzőnek ajánlott levélben 200 K-t küldölt abból a czélból, hogy a bordélyháznak a család valamelyik tagja nevére való átíratása tekintetében kedvező intézkedést tegyen. E tényállásban pedig a Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségének összes alkatelemei benfoglaltatnak, amennyiben dr. Cs. B. városi aljegyző tehát közhivatalnok, hivatalos kötelessége a neki kiosztott ügydaraboknak a beérkezés sorrendjében való tárgyilagos elintézése és előadása; az abból a czélból adott, vagy igért ajándék vagy jutalom tehát, mellyel az igérő, vagy adó azt akarja elérni, hogy ügye soron kivül és kedvezőé n intéztessék el. csak azon szándékból adottnak tekinthető, hogy,a közhivatalnok fent részletezett hivatalos kötelességének megszegesével a kötelező sorrendet mellőzze és az ügyben ellenkező meggyőződése esetén is kedvező véleményt terjesszen elő, mely cselekménye a vádlottaknak, tekintve, hogy a Btk. 470. §-ában meghatározott megvesztegetés vétségének nem tényálladéki eleme az, hogy a köztisztviselő hivatali kötelességét megszegje, kimeríti a megvesztegetés fogalmát, nem tévedtek az alsóbiróságok akkor, amikor a vádlottak tettét bűncselekménynek minősítették. De alaptalan K. J.-nénak és védőjének a BP. 385. §-ának 3. pontjára fektetett semmiségi panasza is, K. J.-né javára ugyanis enyhítő körülmény meg nem állapitható, miért is büntetésének kiszabásánál a nagyszámú és nyomatékos enyhítő körülmény fenforgását feltételező 92. §-a a Btk.-nek alkalmazást nem nyerhet. Az alaptalannak talált semmiségi panaszt ennélfogva a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. = A. közhivatalnok hivaiali kötelessége, hogy a hivatalához tartozó ügyekben minden illetéktelen befolyástól menten tárgyilagosan járjon el; folyamatban levő ügyben adott ajándék abból a czélból adottnak tekintendő, hogy a közhivatalnok ne a kellő tárgyilagossággal, hanem a vádlott javára befolyásolva intézze el az ügyet {BDtár uj f. III. k., 89. FZ.). V. ö. u. o. IV. k., 195. sz. 8*