Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. Az esküdtbiróságnak ez a két határozata azonban nem törvénysértő, mert, hogy P. K. tanú a vádlottat a tapasztalatának megfelelően jellemezte s ez a jellemzés a vádlottra nézve nem előnyös, ebből nem lehet még azt következtetni, mint a védelem telte, hogy a tanú a vádlottal oly fokú ellenségeskedésben állana, hogy a tanú vallomásának valódiságát kétségessé tenné; már pedig a BP. 221. §-ának 5. pontja értelmében — a tanú megesketése csak ily ellenséges viszony fenforgása mellett mellőzhető. B. L-né pedig a vádlotthoz a BP. 205. §-ának 1. pontjában megjelölt viszonyban lévén, a bíróság joggal mellőzhette a megesketését. A BP. 385. §-ának \.ra) pontjára hivatkozással a semmiségi panasz azért van használva, mert a vádlott idegen ingó dolog elvételét meg sem kezdette, igy tehát a rablás bűntettének kísérlete a vádlott ellenében meg sem volt állapitható. Ez a panasz is alaptalan, mert az esküdlek a határozatukban valónak azt a tényt fogadták el, hogy a vádlott az özv. K. I.-né szül. M K. vagyonát képező ingóságot, ennek megölése által ellene alkalmazott erőszakkal elvenni akarta s a vagyon elvételre irányzott tevékenységét az ölés végrehajtása s az idegen kulcsok magával vitele által mégis kezdette; ennek a tényállásnak elfogadása mellett pedig megállapították azt, hogy a vádlott a gyilkosságot azért követte el, hogy a sértettnek ingóságait magához vegye. * * = Megsemmisítés, mikor az esküdtbíróság megesketett oly tanukat, kiknek a vádlott irányában való ellenséges indulatára adatok merültek fel. BDlár uj f. IV. k, 129. sz. Gyilkosságnál az előre megfontolás hosszú tartama nem súlyosító körülmény (Btár r. f. III. k., 125. sz.), amint egyátalán a minősítő körülmény nem szerepelhet egyúttal súlyosító gyanánt is (BDtár XXVIII. k. 37. sz.). 59. /. Abból a szabályból (Btk. 12. §.),hogy ha a tett elkövetésének helyén enyhébb a büntetés, ez alkalmazandó, még nem következik, hogy a cselekményt a külföldi törvény szerint kell minősíteni is. — II. Annak az elbirálásánál, hogy a hazai vagy a külföldi tőrvény által megállapított büntetés-e az enyhébb, nem a szabadságvesztés büntetés külső elnevezése, hanem főleg az a döntő, hogy a büntetés által a vádlottra