Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. 103 r>8. /. Adalék a BP. 221. §. 5. pontjának értelmezéséhez. — //. Vádlott, az esküdtek határozata szerint a néhai vagyonát képező ingóságot, ennek megölése által ellene alkalmazott erőszakkal elvenni akarta s a vagyonelvételre irányzott tevékenységét az ölés végrehajtása s az idegen kulcsok magával vitele által meg is kezdette; ennek a tényállásnak elfogadása mellett pedig megállapítást nyert az, hogy a vádlott a gyilkosságot azért követte el, hogy a sértettnek ingóságait magához vegye: helyesen állapíttatott meg a gyilkosságon kivül a rablás kísérletének büntette is. — Gyilkosságnál nem külön súlyosító körülmény az előre megfontolt szándéknak a tartama, mert ez már mérlegelést nyert a cselekmény jogi minősítésénél. — IV. Halálos ítélet megerősítése. (Curia 1911 márcz. 1. 1517/911. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A BP. 385. §-ának 2. pontjára fektelett semmiségi panasz visszautasiüatik, a többi okra támaszkodó semmiségi panasz pedig elutasittatik. Indokok : Az esküdtbíróság Ítélet ellen a vádlott és védője a BP. 385. §-ának 1. a), 2. és 3., valamint a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt s ezt Írásban is indokolták. Minthogy azonban a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz arra van alapítva, hogy a Btk. 91. §-a nem alkalmaztatott, emialt pedig a törvény értelmében semmiségi panasz nem érvényesíthető, erre az okra fektetett semmiségi panasz a BP. 434. §-a 3. bekezdésének megfelelően visszautasítandó volt. A többi okra alapított semmiségi panasz pedig egyik irányban sem alapos. A BP. 384. § ának 9. pontjára hivatkozással két rendbe semmiségi panasz van használva, az egyik a kir. törvényszéknek azon határozata ellen irányul, amelylyel P. K. tanú a vallomásár megeskeltetett, a másik pedig arra, hogy B. I.-né, a vádlott felesége, teti vallomására meg nem eskettetett.