Vargha Ferenc (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 5. kötet (Budapest, 1912)

Büntetőjogi Döntvénytár. a valóságos szerződés egész tartalma s lehet-e azt a bizonyítás összes anyagának mérlegelése mellett megnyugvással megállapítani ? Mert ha a bíróság azon eredményre jut, hogy e tekintetben a való tényállást meggyőződése szerint megállapítani nem tudja, akkor ahhoz képest kell a megfelelő jogi következtetést levonnia. Minthogy pedig a tanuk vallomásai sokféle és egész ellentétes adatokat szolgáltatnak s a terhelő tanuk jelentékeny része már a polgári perben is, melyben id. N. M. pervesztes lett, kihallgattatott, de épen az írásos szarződést előttemező H. F. s az állítólag a szerződés kiállításakor jelen volt, esetleg abban közreműködő P. S. sem a polgári perben, sem a bűnügyben ki nem hallgattattak; minthogy továbbá méltán fel lehet tenni, hogy az ügyvédi irodában bármely szerződés megkötése alkalmával, még ha azt csak egy nyomtatott űrlapba szorítják is bele, a fuleket alaposan kikérdezik az ő szándékuk felől, itt pedig épen ez az, amit minden részletében tudni kellene : nem volt meg az alap ezen bizonyítéknak a mellőzésére, mert a kihallgatás eredményét biztosan előrelátni nem lehet; s a felebbviteli bíróság a törvénynek lényeges elvét sértette meg a védelem szempontjából, midőn több más bizonyítás elrendelése mellett, épen a leglényegesebb körülményekre esetleg világot vető bizonyítás kivételét megtagadta. Fontos ez azért is, mert egyes körülményekből az látszik, hogy a szerződés indító okai és egyes körülményei homályban maradtak. A vádlott ugyanis azzal védekezett, hogy a vételárt már azért sem kellett megfizetnie, mert id. N. M. sértett az eladott összes ingatlanok haszonélvezetét, a legelőrész kivételével, magának életfogytig fentartotta ; azt pedig a sértett is elismerte, hogy az ingatlanok a szerződés után is mindaddig, mig azok egy jelzálogos hitelezője részéről ellene vezetett végrehajtás folytán árverésen el nem adattak, az ő birtokában maradtak. N. I. terhelő tanú pedig azt vallotta, hogy id. N. M. az ő ingatlanait Sz. A-ra előbb ajándékképen akarta átruházni, de mivel mondták, hogy igy nagyon sok illetéket kellene fizetni, ezért tértek át az adásvevésre ; ami, ha van alapja, oly rejtett okokra enged következtetést, melyek felvilágosítása és megállapítása nagyon lényeges. Mindezek alapján a kir. tábla Ítéletét a rendelkező rész értelmében meg kellett semmisíteni. Az 1910 május 14-én öt pont alatt a védő az árverési iratok beszerzését indítványozta, ennek mellőzésében semmiségi okot azért nem állapított meg a kir. Guria, mert az árveréssel