Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

XLVI Tarlalomuiutaló. Lap magzatelhajtás bűntettének vádja alól azért, mert nem merült fel semmi bizonyíték arra, hogy a nő, a kin a vádbeli cselekmény elkövettetett, a műveletek véghezvitele idején teherben lett volna ~- 383 XXXII. FEJEZET. Záró határozatok. 591. §. 142.1. A Bl\ körébe nem tartozó és külön sem szabályozott jövedéki kihágás! ügyekben felmerülő illetékességi összeütközésnek elintézése, tekintet nélkül a BP. 28. §-ára, a kir. Guria tatáskörébe tartozik. — II. A jövedéki kihágást eljárást szabályozó rendelet azon intézkedése, hogy az eljárásra az a jövedéki kiliágási bíróság illetékes, melynek területén a kihágás «felfedeztetett*, ugy értelmezendő, hogy a cselekmény elkövetésének, nem pedi^ annak kiderítésének helye az irányadó -276 Sajtótörvény. (1848:XVIII. tcz.) 13. §. 4. II. Az a körülmény, hogy valaki a felelősséget & elvállalja», még nem jelenti azt, hogy ő a sajtótörvény értelmében szerző, mert ennek tárgyikig kell igazolva lennie. .Már pedig az, hogy valaki a czikket ('átdolgozta*, nem egyértelmű a szerzőséggel: ez az «átdolgozás* minőségétől és mérvétől függ — _ .._ _ . ~_ _ 9 34. IV. Sajtó utján elkövetett becsületsértés esetén helyreigazító közlemény megtétele mint a eselekmény jóvátételének igyekezete, nem egyértelmű a bűncselekmény megszűnésével, az az esel körülményei szerint legfeljebb mint enyhítő körülmény a büntetés kiszabásánál szerepelhet _ 65 61. Az a körülmény, hogy vádlott, ki az inkriminált czikket irta és közzé tette, a lap felelős szerkesztőjének ulasitása következtében cselekedett, az ő bűnösségén és büntethetőségén mit sem változtat, mert a felelős szerkesztőnek utasítása, nem ad mentességet bűncselekmény elkövetésére . „. 128 83.1. Nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége czimén mint szerző vonatolt felelősségre az, aki beismerése szerint is kéziratát informáczióképpen irta, de maga sem vonta kétségbe a czikknek a kézirattal való teljes azonosságát s maga sem állította azt, hogy annak hírlapi közzétételét megtiltotta volna _ _. 172 156. II. Téves az a jogi felfogás, hogy a sajtóbüntetőjog terén nem az anyagi valóság elve uralkodik, hanem hogy elegendő az úgynevezett alaki valóság, hogy tehát a terhelt, ha a szerzőséget beismeri, már ezen okból marasztalandó, tekintet nélkül arra, hogy e beismerés az eljárás egyéb adataival raegeg\ezik-e vagy nem. — III. Sajtótörvényünk a büntetőjogi felelősség tekintetében csak annyiban tér el a közönséges büntetőjog szabályaitól, hogy a felelősségre vonható személyek körét szűkebbre szabja, a sajtócselekmények elkövetésével tevékeny személyek közül a 13. és 33. §-okban felállított fokozat szerint mindig csak az egy fokozaton levőket vonván felelősségre. De azt a tettet, melyéit a terhelt felelőssé tétetik, a sajtóperben épp oly határozottan meg kell állapítani, mint a közönséges bünperben. A szerző, szerkesztő stb. tehát épp ugy kinyomozandó, mint a közönséges perben a tettes és ennek nem sikerülte vagy hozzá nem férhetősége esetén a következő fokon felelős személyekre kell áttérni _ 304