Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)
Büntetőjogi Döntvénytár. 10S a BP. 430. § a szerint a semmiségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazandó, a semmiségi panaszt a másodfokú itélet ellen ennek kihirdetésekor kell bejelenleni, minthogy azonban D. A. vádlott és védője a másodfokú itélet kihirdetése alkalmával csupán a BP. 385. §-ának 1. a), b) és 3. pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt, ellenben a BP. 384. §-ának 10. pontjában jelzett semmiségi okot a nevezett vádlott védője már csak a semmiségi panasz Írásbeli indokolásában hozta fel, az utóbbi semmiségi okra alapított semmiségi panasz elkésett. Dr. L. J. ügyvéd, mint Cs. P. és Cs. S. vádlottak védője már az elsőfokú főtárgyaláson kérte S. F. J. sértettnek Röntgensugarak segélyével megvizsgáltatását annak megállapítása végett, hogy a sértett testébe revolverből lőtt s még ott levő golyó milyen kaliberű revolvernek felel meg s miután a kir. törvényszék ezt az indítványt elutasította, a nevezett védő emiatt a BP. 384. §-ának 9. pontjában megjelölt semmiségi okot felebbezés tárgyává tette s ugyanezt az indítványát, mint az emiitelt vádlottak érdekeinek képviseletére kirendelt külön közvédő a felebbviteli főtárgyaláson megismételte, a kir. tábla azonban a felebbezésben felhozott alaki semmiségi oknak figyelembevételét mellőzte s az ugyanabban az irányban előterjesztett indítványát megtagadta, ezek szerint tehát a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján a felebbezésben felhozott, de a kir. táhla által figyelembe nem veit ugyanaz az alaki semmiségi ok a BP. 428. §-ának második bekezdéséhez képest semmiségi panasszal többé nem érvényesíthető. A felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt s különvédő állal nem képviselt Cs. P. vádlottnak a másodfokú itélet az elsőfokban eljárt kir. törvényszéknél hirdettetett ki s kérelmére a másodfokú itélet részére Írásban kiadatni rendeltetett, egyúttal megengedtetett, hogy e vádlott a bejelentett semmiségi panasz indoolását az itélet kézbesítésétől számított 8 nap alatt benyújthassa. Minthogy pedig Cs. P. vádlott a másodfokú ítéletet 1909. évi szeptember hó 12 én vette s ekként a semmiségi panasz indokolásának beadására szolgáló 8 napi haláridő 1909. évi szeptember hó 20-án lejárt, a budapesti kir. országos gyűjtőfogház igazgatósága utján a kir. törvényszékhez ugyané hó 21-én érkezett indokolás elkésetten adatott be. Ezekhez képest D. A. vádlott védőjének a Bp. 384. §-a 10. pontja alapján közbevetett semmiségi panasza és Cs. P. vádlott semmiségi panaszának írásbeli indokolása elkésés okából, a Cs. P. és Cs. S. vádlottak érdekében a külön közvédő által a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján használt semmiségi panasz