Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. Az Ítéletnek egyéb rendelkezései érintetlenül hagyatnak. Indokok: A kir. ügyész semmiségi panasza figyelembe nem vétetett, mert azt a koronaügyész visszavonta. Semmiségi panaszszal él továbbá a vádlott és védője a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján, mert a Btk. 92. $-a nem alkalmaztatott. Ez a panasz, mint alaptalan, a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében utasittatott el; mert a vádlott büntetlen előéletében és beismerésében fennforgó enyhítő körülményeknek nyomatéka, a terhére megállapított súlyosítóval szemközt, a büntetés rendkívüli enyhítésére nem nyújt törvényes alapot. Minthogy azonban időközben hatáhba lépett a Bn. II. fejezete, melynek rendelkezései, jelesen a 32. §-ának rendelkezése koránál fogva a vádlottra is kiterjed ; minthogy továbbá e törvényszakasz első bekezdésének a szándékos emberöléssel párosult rablás bűntettére vonatkozó büntetési tétele enyhébb, mint a Blk. rendes büntetési tétele, a Btk. 2. §-a szerint tehát a Bn. enyhébb rendelkezéseit kell alkalmazni, ennélfogva az esküdtbíróság ítéletének a főbünietést tárgyazó rendelkezését meg kellett semmisíteni, és vádiolt főbüntetését a Bn. 32. §-ának első bekezdése alapján, a fentebb megjelölt enyhítő és a terhére megállapitoit súlyosító körülmény figyelembe vételével kellett kiszabni. V. (Curia 1910 február 8. 863/1910. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: Az esküdtbíróság Ítélete az azt megelőző főtárgyalással együtt a BP. 385. §. 1. c) és 2. pontjában meghatározott semmiségi okokra tekintettel a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíttetik és az esküdtbíróság uj eljárásra és uj Ítélet hozására utasittatik. Az uj eljárásban a 27,100/909. I. M. számú rendeletben foglaltak szem előtt tartásával megállapítandó lesz, hogy P. P. vádlott a cselekmény elkövetése idején birt-e oly értelmi és erkölcsi fejlettséggel, hogy telteért büntetőjogilag felelősségre vonható. Indokok: A Blk. 2. §-a szerint ha a cselekmény elkövetésétől az Ítélethozatalig terjedő időben egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba ; ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó. Az 1908: XXXVI. tcz.-nek a fiatal koruakra vonatkozó rendelkezéseket tárgyazó II. fejezete, a m. kir. igazságügyminiszternek az emiitett t. cz. 52. §-ában nyert felhatalmazás alap-