Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)
Büntetőjogi Döntvénytár. 101 fektetett része nem alapos s azt a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett ; mert az alsóbiróságok nem fogadtak el valóknak oly tényeket, melyekből azt lehelne következtetni, hogy vádlottak az ellenük intézett, vagy őket fenyegető, vagy annak vélt támadás folytán, illetve félelemből, ijedtségből, vagy megzavarodásból követlék el a vádbeli cselekményeket és ennélfogva a Btk. 79. §-ának 2., illetve harmadik bekezdésében körülirt, a beszámithatóságot kizáró ok nem forog fenn. A büntető novella második fejezete időközben hatályba lépvén, a kir. Curia a 17. éves kom D. P. vádlottra nézve az alsófoku bírósági ítéleteket e tekintetben is felülbírálta. Az iránt, hogy nevezett vádlottnak a cselekmény elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége volt, a kir. Curiának az alsófoku bírósági ítéletekben megállapított körülmények egybevetése után nem merült fel kétsége. Figyelemmel tehát a Btk. 2. §-ára, D. P. vádlottal szemben alkalmaznia kellett a Bn. 18. § ának 2. bekezdését a cselekmény minősítése és ugyanezen törvény 17. § át az alkalmazandó büntetésre nézve, mert ezek a rendelkezések az elkövetéskor hatályban volt törvénynél enyhébbek. Ez alapon tehát az alsófoku bírósági Ítéleteket a rendelkező rész szerint a kir. Curia megsemmisítette. Tekintettel arra, hogy az elkövetéskor a vádlott már 17 éves volt, végül hogy a tett minőségéhez s a vádlott egyéniségéhez mérten a szigorúbb intézkedés volt helyén, ezekuélfogva a kir. Curia D. P. vádlottat fogházbüntetésre ítélte. IV. (Curia 1910 január 20. 444/1910. sz. a. IV. Bt.) A kir. Curia: A kir. ügyész semmiségi panasza figyelembe nem vétetik; a vádlott és védőjének semmiségi panasza pedig elutasittatik. Az esküdtbíróság ítéletének a főbüntetést tárgyazó rendelkezése azonban, a BP. 385. 2. pontja és utolsó bekezdése alapján, a 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik, és vádlott a terhére megállapított, a Btk. 344. és 349. §-ában meghatározott, szándékos emberöléssel kapcsolatos rablás büntette miatt, a Bn. 32 §-ának első bekezdése és a Btk. 91. §-a alapján főbüntetésül, a mai naptól számítandó tizenegy évi fegyházra Ítéltetik, mely szabadságvesztés büntetéséből azonban, a B'.k. 94. §-a és a BP. 327. §-a c) pontja alapján, az 1909 május 17-től a mai napig tartott előzetes letartóztatása és vizsgálati fogságával hat hó kitöltöttnek vétetik.