Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)
98 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott, s ennélfogva a BP. 437. §-ának első bekezdése értelmében a kir. Curia határozatának alapjául szolgáló tények szerint vádlott Aradon az utczán kocsijával gyorsan hajlott, s bár látta, hogy a sértett előtte halad, sem kitérésre nem figyelmeztette, sem ki nem kerülte, jóllehet az ut másik oldala szabad volt; a kocsi sértettet elgázolta, s rajta súlyos testi sértést okozott. Minthogy a fennforgott körülmények között vádlott a közönséges gondosság mellett beláthatta volna, hogy a sértett testi épségét veszélyezteti, s ama gondosság elmulasztása által a sértettnek súlyos megsérülését okozta: cselekménye a Blk. 310. §-a szerint bűncselekmény, a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi ok tehát nem forog fenn. A semmiségi panaszoknak a BP. 385. §-ának 1. c) pontjára fektetett része a semmiségi ok tüzetesebb megjelölésének hiányában a vádlott korára való figyelemmel amiatt használtnak tekintetett, hogy vádlott a cselekménye bűnösségének felismeréséhez szükséges belátással nem birt illetőleg, hogy a büntethetőségéhez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg. (Bn. 16. §.) Minthogy azonban az alsóbbfoku bíróságok az általuk idevonatkozóan valóknak elfogadott, s a kir. törvényszék Ítéletének indokaiban felsorolt tényekből a vádlott belátási képességét helyesen állapították meg, s ugyanazokból az is megállapítható, hogy vádlottnak a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt: a BP. 385. §-ának 1. c) pontjában meghatározott semmiségi ok sem forog fenn. Ezeknélfogva a semmiségi panaszoknak a BP 385. §-ának 1. a) és c) pontjaira fektetett részeit, mint alaptalanokat, a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Tekintve azonban, hogy időközben a Bn. 2. fejezete hatályba lépett, s vádlott a koránál fogva e fejezet rendelkezései alá esik. e rendelkezések pedig a korábban hatályban volt törvény rendelkezéseinél enyhébbek, mert ezek szerint szabadságvesztés büntetés csak abban az esetben alkalmazandó, ha szigorúbb intézkedésre van szükség (Bn. 26. §.); a Blk. 2. §-a szerint te hát a Bn. rendelkezéseit kell alkalmazni: mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének a büntetés kiszabását tárgyazó részét a BP. 385. §-ának 2. pontja és utolsó bekezdése értelmében megsemmisíteni, s tekintettel a vádlott egyéniségére, életviszonyaira, s az eset körülményeire, vádlottat a Bn. 17. §-ának 1. pontja alapján dorgálásra ítélni kellett.