Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár, 99 II. (Ouria 1910 január 11. 170/1910. sz. a. IV. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panasz elutasittatik, azonban mindkét alsófoku bíróság Ítéletének a T. P. vádlott által P. I. sérelmére elkövetett cselekmény minősítéséről s az e vádlott büntetéséről rendelkező része, tekintettel a Btk. 2. §-ára, a BP. 385. § ának 2. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt, ezen szakasz végbekezdéséhez képest, hivatalból megsemmisíttetik, T. P. vádlott a P. I. sértett sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ában meghatározott, a Bn. 17. § a 4. pontjának alkalmazása folytán, annak 18. §-ának 2. bekezdéséhez képest minősített súlyos testi sértés vétsége, nemkülönben a S. J. és P. K. sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértés vétsége miatt, a Bn. 26. §-ának 4. bekezdése alapján, a Btk. 96. §-ára tekintettel összbüntetésül három hónapi fogházra ítéltetik, pénz-, mint mellékbüntetés kiszabása azonban a Bn. 16. §-ának 2. bekezdéséhez képest mellőztetik. Egyebekben az alsófoku bíróságok Ítéletei nem érintetnek. Indokok : A kir. tábla ítélete ellen F. P. vádlott azért jelentett be a BP. 385. §-a 1. c) pontja alapján semmiségi panaszt, mert a jogos védelem mint a beszámithatóságot kizáró ok nem állapíttatott meg. Minthogy azonban a kir. tábla a BP. 437. §-ának első bekezdése szerint, a kir. Curia által is határozata hozatalánál alapul veendő azt a tényt fogadta el valónak, hogy a perorvoslattal élő vádlott volt a támadó, eszerint pedig a bíróság nem tévedett abban a kérdésben, hogy a nevezett vádlott javára a beszámithatóságot kizáró jogos védelem esetének fennforgását nem állapította meg: ennélfogva a semmiségi panaszt, mint alaptalant, a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellelt utasítani. Minthogy azonban időközben 1910 január 1-én a Bn. második fejezete hatályba lépett s az 1891 január 18-án született, igy tehát a cselekménynek 1908 szeptember 27-én történt elkövetésekor életének 15. évét már betöltött, de a 18. életévét még be nem töltött F. P. vádlott koránál fogva e fejezet rendelkezései alá esik, e rendelkezések pedig a cselekmény elkövetése idejében hatályban volt Btk. rendelkezéseinél enyhébbek, mert azok szerint szabadságvesztés büntetés csak abban az esetben alkalmazandó, ha szigorúbb intézkedésre van szükség (Bn. 26. §.), a Btk. 2. §-a szerint tehát a fennforgó esetre a Bn. enyhébb rendelkezései alkalmazandók ; minthogy továbbá a rendelkezésre álló adatokból megállapithatólag vádlottnak a cselekmény elkövetése 1*