Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár megjeleni számában közzétett czikk a vádlott névaláírásával tétetett közzé, ennek dacára a főmagánvádló az 1908. évi április hó 30-án iktatott feljelentésében nem a vádlott, mint szerző ellen, hanem a felelős szerkesztő és a czikknek vélt sugalmazói ellen fordult, s csak akkor kérte a vizsgálat elrendelését a vádlott ellen, amikor a felelős szerkesztő a sajtójogi felelősséget a vádlottnak mint igazi szerzőnek megnevezésével magáról elhárította, ebben az időben pedig a Btk. 112. §-ában előirt három hónapi határidő már eltelt. Ennek az érvelésnek azonban jogi érték nem tulajdonitható. Egészen eltekintve attól, hogy a feljelentés külzetén R. M. is meg van nevezve, mint aki ellen a főmagánvádló a bűnvádi eljárás megindítását kéri, a nyomtatvány utján elkövetelt bűncselekmények esetén a feljelentés tulajdonképen mindig a szerző ellen irányul, mert a sajtójogi felelősség elsőfokon mindig a szerzőt terheli, a nyomozat, illetve vizsgálatnak a feladata a felelősségre vonható szerző kilétének megállapítása. Ennek ily módon való megállapítását nem teszi szükségtelenné az a körülmény, hogy a czikk névaláírással van ellátva, mert a sajtóközlemény puszta aláírása egymagában még nem egyértelmű a sajtóilag felelős szerzőséggel. Minthogy pedig a most szóban forgó esetben, amint a sajtóilag felelős szerző kiléte kinyomoztatt s a vizsgálat kiterjesztését a vádlottra a főmagánvádló nyomban kérte : a bűnvádi eljárás megindithatását kizáró elévülésről szó sem lehet. Az esküdtbíróság tehát jogi tévedésben nem volt, amikor a tárgyalást lefolytatta s ez alapon uem hozott felmentő ítéletet. A vádlottnak a BP. 384. §-ának 9. pontjára fektetett második panasza az, hogy a védelem érdekének sérelmével járt, az esküdtbiróságuak az a határozata, amelylyel a bíróság elutasította a védelemnek azt az indítványát, hogy az általa hivatkozott tanuk kihallgattassanak. A védelem azt kívánta bizonyítani, hogy a vádlott jóhiszeműen járt el, mert a főmagánvádló ellen tényleg volt bűnvádi eljárás folyamatban, tehát amit irt, az a valóságnak meg is felel. Minthogy azonban a főmagánvádló maga beismerte azt a tényt, hogy ellene volt bűnvádi eljárás folyamatban s a védő maga is elállott attól, hogy a vonatkozó bűnügyi iratok beszereztessenek, ilyen körülmények között a tanuk kihallgatása feleslegesnek jelentkezett és igy az joggal mellőzhető is volt. Azok az enyhítő körülmények pedig, amelyeket az esküdtbíróság mérlegelt, oly nagy nyomatékkal bírnak, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt volt. Hivatalból észlelte azonban a kir. Curia azt a semmiségi