Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. cselekménye és a sértett halála között nincs meg az okozati összefüggés. Minthogy azonban az esküdtbíróság az esküdtek törvényes határozata alapján azt állapította meg, hogy A. P. vádlott a cselekményt előre megfontolt ölési szándékból követte el s annak eredményeként a sértett halála be is következett, ez a cselekmény pedig a gyilkosságnak a Btk. 278. §-ában meghatározott összes alkotó elemeit kimeríti, az esküdtbíróság nem tévedett, midőn A. P. vádlott cselekményét a büntetőtörvényeknek ugyanazon rendelkezése szerint minősítette; a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok tehát nem forog fenn. A. P. vádlott terhére az esküdtbíróság súlyosító körülményül állapította meg azt, hogy a nevezett vádlott feltehette, hogy — amint történt is — a seréttel tett lövés nem nyomban, hanem csak hosszabb kínlódás után fogja a sértett halálát okozni; továbbá azt is, hogy midőn a cselekmény elkövetése utáni napon arról értesült, hogy atyja még életben van, nem sietett atyja segélyére; úgyszintén azt is, hogy mintegy félóráig lelkinyugalommal, czigarettázva várta leső helyén a cselekmény elkövetésére kínálkozó alkalmat. Ezek súlyosító körülményül nem fogadhatók el, mert a seréttel tett lövés folytán is nyomban bekövetkezhetett volna a halál, az a véletlen tehát, hogy csak hosszabb kínlódás után következelt be, a vádlott terhére be nem tudható; továbbá, mert ha A. P. vádlott, midőn az atyjának még életben létéről értesült, annak segélyére sietett s a halál bekövetkezésének elhárítása végett minden tőle telhetőt megtett volna, ez ugyan javára nyomatékos enyhítő körülményül lenne betudandó, de hogy ezt elmulasztotta, az az ölési szándék mellett súlyosító körülményül be nem számitható s végül, mert a lesbenállás szintén az előre megfontolt ölési szándékkal járt s a szándéknak ilyen minősége a lelki nyugalomnak bizonyos fokát meg is követeli. A. P. vádlott terhére tehát csak az tudható be súlyosító körülményül, hogy a cselekményt természetes atyján követte el; minthogy azonban ezzel szemben áll, mint enyhítő körülmény a beismerés s minthogy ennek különös nyomatékosságot ad az a tény, hogy a cselekmény felderítésére s a vádlottak bűnösségének megállapilhatására szolgált: a törvényben meghatározott halálbüntetés aránytalanul súlyos lenne; ezért A. P. vádlott és védője semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 3. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt használt része alapos. De alapos a B. Gy. vádlott és védője semmiségi panasza is, mert halálbüntetés helyeit a Btk. 91. §-ának 2. bekezdése