Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

74 Büntetőjogi Döntvénytár. alá eső bűnpártolás esetében biztosit, de a Bik. 376. §-a alá eső bűnpártolásra ki nem terjed. (Curia 1910 január 26. 585/1910. sz. a. III. Bt.) A kir. Ouria: L. P. vádlott védőjének semmiségi panaszát elutasítja, ellenben a kir. főügyész semmiségi panaszának helyt ad és a másodbiróság Ítéletét a BP. 385. §-ának 1. b) és c) pontjában meghatározott semmiségi okon L. P.-né vádlottra vonatkozó részében megsemmisíti, ezt a vádlottat a Btk. 375. §-ába ütköző, de a Btk. 376. §-a szerint büntetendő bűnpártolás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a Btk. 376. és 377. §-ai alapján 14 napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre itéli el. Egyszersmind az elsőbiróság ítéletében a bűnügyi költségek viselésére és a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseket az ott kitett terjedelemben erre a vádlottra is kiterjeszti. Indokok: A másodbiróság Ítélete ellen L. P. vádlottnak a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt védője semmiségi panaszt jelentett be a BP. 385. §-ának 2. pontja alapján azért, mert a bíróság L. P. vádlott büntetésének kiszabásánál a törvényben vont határokat nem tartotta meg. A kir. főügyészség pedig L. P.-né vádlottra vonatkozóan azért jelentett be a BP. 385. §. 1. b) és c) pontja alapján semmiségi panaszt, mert ezen vádlott cselekmén)e nem a Btk. 375. §-a, hanem annak 376. §-a alá eső bűnpártolást képez, amelynek büntethetőségét a Btk. 378. §-a meg nem szünteti. Védő semmiségi panaszát a kir. Curia alaptalannak találta és mint ilyent a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasította, mert ez a vádlott a Btk. 336. §-ának 4. pontja alá eső lopásban mondatván ki bűnösnek, amelynek mint bűntettnek törvényes büntetése a BN. 49. §-ának 1. büntetési tétele szerint öt évig terjedhető börtön, az alsóbiróságok a büntetést ezen vádlottra 7 hónapi börtönben a törvényben vont határok közt szabták ki. oly rendkívül nyomatékos enjhilő körülményt pedig a kir. Curia ezen vádlott javára nfm észlelt, hogy az alsóbiróságok iiéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján hivatalból megsemmisíthette volna. Ellenben a kir. főügyészség semmisééi panasza L. P.-né vádlottra vonatkozóan alaposnak találtatott, mert ez a vádlott a megállapított tényállás szerint a férje által ellopott két zsák lisztnek, habár megelőző egyetértés nélkül haza szállításában működött közre, amely tényállásból nyilvánvaló, hogy közreműködésének czélja nem pusztán a bűntettből származó előny biztosítása volt, hanem az is, hogy közreműködése által férjének és közvetve