Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

30 Büntetőjogi Döntvénytár A védő főtárgyaláson a BP. 384. § áuak 4. pontja, az Ítélettel szemben a BP. 427. §-ának 4. pontja alapján azt panaszolja, hogy a kérdések helytelenül tétettek fel azért, mert azokban az elkövetési cselekedet körülírva nincs és mert azok a rágalmazásra és becsületsértésre halmozottan szövegeztettek. Minthogy azonban a vád nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségére irányult, a főkérdések ily tartalmú szövegezése a BP. 355. §-a értelmében nem volt mellőzhető ; a védelem érdekében pedig teljesen eleget tett az esküdtbíróság midőn a BP. 356. §-ának megfelelően a becsületsértésre külön kérdést intézett az esküdtekhez. Ami pedig azt a kifogást illeti, hogy a bevádolt kitételek nem vétettek fel a kérdésekbe, ugy ez tekintettel a BP. 574. §-ának utolsó bekezdésére, minden alapot nélkülöz. A BP. 427. § ának 5. pontja alapján a védők azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert az elnök «a valódiság bizonyításának jogi jelentőségét meg nem magyarázta, az alkalmazandó törvényeket csakis a törvénymagyarázat előadásával fejtegette, végül az esküdteket eljárásuk szabályaira ki nem tanította)). A panasz alaptalan. Az elnök ismételve reámutatott arra, hogy a rágalmazás és becsületsértés tényálladékához az állitolt tény wletve kifejezés valótlansága szükséges, amivel implicite kitanította az esküdtekei arról is, hogy a valódiság hebizonyitása esetén a bűnösség nem állapitható meg. A törvénynek törvénymagyarázattal való ismertetése, ami a panaszlók előadása szerint is megtörtént, teljesen megfelel a BP 363. §. rendeletének. Végre azt, hogy az esküdtek eljárásuk szabályairól is kitanitassanak, a törvény nem irja elö, mert a törvénynek erre vonatkozó kivonata az esküdtek tanácskozási termében kiteendő (BP. 364. §-ának utolsó bekezdései Különben a főtárgyalási jegyzőkönyv szerint az elnök ez irányban is adott az esküdteknek útmutatást. Ellenben helyet kellett adni a közvádlónak S. G. vádlott terhére a BP. 385. § ának 1. b) pontja alapján bejelentett semmiségi panasznak. Az esküdtek határozata szerint ez a vádlott a «T. István adóssága)) czimü czikket háromszor közölte a Népszava ugyanannyi különböző számában. Minthogy a sajtóvétség a Btk. 259. §-a szerint a közzététellel követtetik el, annyi elkövetési cselekvőség forog fenn, ahány közzététel történt. Az, hogy e ténykedések egy akaratelhatározás kifolyása voltak, egymagában nem elegendő a folytatólagosság megállapításához, mert ehez az is szükséges, hogy az egyes cselekmények egymásból fejlődők