Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. öuria: A főügyész semmiségi panasza alaposnak találtatván, a tábla ítéletének az a része, mely szerint Sz. M. vádlott a L. G. sérelmére elkövetett hivatali halalommal való visszaélés vétségének vádja alól felmenteiéit, a BP. 385. §-ának 1. b) és c) pontjában meghatározott semmiségi okból, ugyanezen ítéletnek a vádlott főbüntetése kiszabására vonatkozó részével együtt a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik, S. M. vádlott a L. G. sérelmére elkövetett és a kir. törvényszék ítéletében körülírt cselekménye miatt a Blk. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösnek kimondatik és ezért, valamint terhére megállapított, a L. B. sérelmére elkövetett s az előbbivel anyagi halmazaiban álló hivatali hatalommal való visszaélés vétségéért a Btk. 473. §-a alapján, a 96., 97. és 91. §-ok alkalmazásával összbüntetésül 14 napi fogházra ítéltetik. Egyebekben a másodbiróság Ítélete érintetlenül marad. Indokok: A kir. törvényszék tényállásként megállapította és ezt a tényállást a kir. tábla is valóul fogadia el, hogy Cs—n 1906 november 28-án reggel E. K. rendőr és Sz. M. akkori rendőrőrmester, K. J. rendőrkapitány rendeletéből L. B.-t és L. G.-t a rendőrkapitányság helyiségébe kisérték, ahol midőn L. B. a bekisérés okát a rendőrkapitánytól megkérdezte, Sz. M. rendőrőrmester L. B. t hátulról pofonütötte és nyomban ulána L. G.-t is ugy orrba vágla, hogy ez annak következtében 8 napon belül gyógyuló testi sértést szenvedett. Mindkét alsóbiróság megállapította, hogy vádlottnak a L. B.-nal szemben elkövetett cselekménye a Blk. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségét képezi. Ez az ítéleti megállapítás jogerőre is emelkedett. Ellenben a L. G. sérelmére elkövetelt cselekmény vádja alól a kir. tábla vádlottat a BP. 326. §-ának 4. pontja alapján felmentette. A kir. tábla abból indult ki, hogy miután vádlottnak a L. G. ellen elkövetett cselekménye a Btk.-nek 473. §-át és 301. §-ának 3. bekezdését egyaránt sérti, a cselekmény a Btk. 473. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel a könnyű testi sértés vétségének tényálladékát állapítja meg, mert e vétség a hivatali hatalommal való visszaélés vétségénél súlyosabb beszámítás alá esik ; minthogy pedig a könnyű tesli sértés vétsége csak magáninditványra üldözhető, ily indítványt azonban a sérteti elő nem terjesztett : a vádlott e teltének büntethetőségét kizárja a vád törvényes emeléséhez szükséges magánindilvány hiánya. Ez a felfogás azonban téves. A törvény mind a két vétség főbüntetéséül egyenlően hat