Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. hogy a uádlott által megjelölt tényekre vonatkozó bizonyítékok erejének megdöntésére a vád részéről ellenbizonyitékok elő ne terjesztethessenek s fel ne vétessenek; az ügyfél egyenlőségéből kifolyólag ilyen megszorítás a törvényben támpontot nem talál és annál kevésbbé foghat helyt, mert az egyenesen az anyagi igazság felderítésének akadályául szolgálna. (Ouria 1908 szeptember 2. 5993. sz. a.) A kir. Curia: A BP. 384. §-ának 9. pontjára alapított semmiségi panasznak részben helyt ad, az esküdtbíróság Ítéletét a BP. 437. §-ának 2. bekezdéséhez képest az alapul szolgáló tárgyalással együtt megsemisiti s az esküdtbiróságot uj eljárásra utasítja. Indokok : Az esküdtbirósági Ítélet ellen a főmagánvádlók a BP. 384. §-ának 9., valamint a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt, abból az okból, mert a bíróság a bizonyítás kiegészítése tárgyábau lett indítványuknak helyt nem adott; továbbá a bűnösség meg nem állapítása miatt. A BP. 384. §-ának 9. pontjára alapitolt semmiségi panasz alapos. Az esküdtbíróság ugyanis a vádlott állal bizonyítani kivánt tényekre vonatkozóan a valódiság bizonyítását elrendelvén, a főmagánvádlók eme lények valótlanságára nézve ellenbizonyitékokat ajánlottak fel, az esküdtbíróság, amidőn a főmagánvádlók indítványát e részben is elutasitolta, azt az elvi kijelentést telte, hogy a valódiság kérdésében egyedül a vádlott van hivatva bizonyítékokat előterjeszteni. Ámde ez az érvelés ekként felállítva téves és a törvénnyel meg nem egyezik. A valódiság kifogása (exceptio veritatis) kétségtelenül a vádlottat megillető jog, amelynél fogva a törvény által megengedett korlátok között a saját érdekében bizonyíthatja, hogy a vád tárgyává telt állitások nem valótlanok, tehát nem rágalmak, illetve nem meggyalázok ; ebből azonban nem következik, hogy a vádlott által megjelölt tényekre vonatkozó bizonyítékok erejének megdöntésére a vád részéről ellenbizonyitékok elő ne terjesztethessenek s fel ne vétessenek; az ügyfél egyenlőségéből kifolyólag ilyen megszorítás a törvényben támpontot nem talál és annál kevésbbé foghat helyt, mert az egyenesen az anyagi igazság felderítésének akadályául szolgálna. A vádlóra nézve csakis az a korlát áll fenn, hogy ha a vádlott