Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 61 Az alsófoku bíróságok, tekintettel arra, hogy az eset, bár hivatalos eljárás közben, de nem tárgyalás alkalmával történt, nem fogadták el ugyan vádlottnak azt a védekezését, hogy a sértettet, mint aki vele szemben sértő magaviseletet tanúsított, a BIJ. 296., 297. és 542. §-ai alapján jogosan záratta el, mindamellett a Bí\ 326. §-ának 1. pontja alapján felmentették a vádlottat azért, mert nem találták megállapíthatónak, hogy vádlott a cselekménye törvényellenességének tudatával s arra irányuló akarattal tartóztatta le a sértettet. Minthogy azonban nincs törvény, mely a bírónak jogot adna arra, hogy valakit pusztán azért, mert vele szemben, bár hivatatalos eljárása közben, de tárgyaláson kivül, sértő magaviseletet tanúsított, letartóztasson; minthogy ennélfogva vádlott hivatali hatalmával visszaélve, a sértettet törvényellenesen tartóztatta le ; s minthogy a törvényellenesség annyira nyilvánvaló, hogy eziránt a vádlottnak, mint birónak kétsége sem lehetett: cselekménye a Btk. 193. §-a szerint bűncselekmény; ugyanazért a kir. főügyésznek, a koronaügyész által fenntartott semmiségi panasza folytán, mindkét alsóbbfoku bíróság Ítéletének a személyes szabadság elleni vétséget tárgyazó részét, a BP. 385. § ának i. a) pontja alapján, a 437. §. 3. bekezdése értelmében megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett, hogy a letartóztatásra sértett szolgáltatott okot a magaviselete által; továbbá, hogy a letartóztatás csak igen rövii ideig tartott. Minthogy ez enyhítő körülmények nyomatékosságánál fogva, súlyosbító körülmény hiányában, a cselekményre a törvényben meghatározott fogházbüntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: a Btk. 92. §-a volt alkalmazandó. A mellékbüntetés a Btk. 54. §-a alapján mellőztetett. * * = Ad II. Analóg kijelentés a BDlár uj f. 2. k., 103. sz. a. közölt határozatban. 27. /. Vádlottnak, mint okleveles mechanikusnak és automobiluezetőnek tudnia kellett, hogy az óránként 35 kilométer sebességgel haladó gépkocsi olyan gyorsaságot fejt ki, mely mellett képtelenség a gépkocsit hirtelen felmerült akadály esetén kellő