Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. nek, mely a szándékos emberölés bűntettének az ismérveit szolgállatja, ellenben Sz. P.-t, N. G.-t és N. L-t illetően a halált okozó súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát megalkotó tevékenységet állapítottak meg. De nincs ellenmondás abban sem, hogy Sz. J.-t illetően az esküdtek a VI. cs. 3. sz. kisegítő kérdésre adott feleletükben a Sz. P. vádlottal szemben a felbujtói, a 4. számú kisegítő kérdésben pedig N. A. vádlottal szemben a bünsegédi bünrészességet kimerítő tevékenységet állapítottak meg; mert fogalmilag nincs kizárva, hogy a felbujtó mint bűnsegéd a bűncselekményben közre ne működhessék ; csakhogy ily esetben arra való tekintettel, hogy az anyagi jog szempontjából a bünsegédi tevékenység beleolvad a súlyosabb beszámítás alá eső felbujtói cselekvőségbe: a törvényt alkalmazó bíróság ezt a fokozott tevékenységet nem mint minősítő, hanem csupán mint súlyosító ténykörülményt veheti figyelembe. A törvény határozatainak meg is felel az esküdtbíróság ítélete, mert Sz. J.-t a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében csupán mint felbujtót mondotta ki bűnösnek. Az anyagi semmiségi okok miatt használt semmiségi panaszokat szintén el kellett utasítani. Alaptalan a Sz. Gy. és Sz. K. védői részéről a BP. 385. §-ának 1. b) pontja czimén használt semmiségi panasz, mert a Sz. Gy. terhére megállapított tett kimeríti a Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettének, a Sz. K. terhére megállapított tett pedig megalkotja az eme bűncselekményben való, a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bünsegédi bünrészességnek összes ismérveit, mihez képest nem tévedett a bíróság, midőn eme vádlottak bűncselekményét az idézett §-ok alapján minősítette. Szintúgy alaptalan a Sz. K. védőjének a BP. 385. §-ának 2. pontja czimén használt semmiségi panasza; mert a bíróság akkor, midőn Sz. K.-t a terhére megállapított bűncselekmény miatt a Btk. 279. §., 69. §. 2. p., a 72., 66. és 289. §-ok alapján a 91. §. alkalmazásával négy évi fegyházra, mint fő, és öt évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte, a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt megtartotta. A Sz. J. védőjének a BP. 385. §-ának 1. a) és c) pontjában meghatározott semmiségi ok miatt használt semmiségi panaszának azért nincs alapja, mert a vádlott terhére megállapított teli kimeríti a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében való felbujtói bünrészesség ismérveit, tehát bűncselekmény; továbbá, mert az esküdtbíróság az esküdteknek a 8. számú mellékkérdésre adott tagadó feleletéhez képest nem fogadott el valóknak oly