Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 13 Sz. F. védője a BP. 385. §-áhak 1. a) éé e) pontja alapján azért, meri az a tényállás, hogy Sz. P. vádlott Sz. P.-hez márcz. 8. vagy 10 én felhívást intézett, büntetendő cselekmény tényálladékát nem foglalja magában, tehát felbujtónak nern tekinthető, és meri Sz. J.-nek az a kijelentése: «hát te ezt nézed», a Bik. 69. §-ának 1 pontja szerinti bönsegédi tevékenységet nem állapítja meg. A kir. ügyész s a védők fentartották a főtárgyalás folyamán a BP. 427. fának 6. pontjában megjelölt alaki semmiségi ok miatt használt perorvoslataikat. És pedig a kir. ügyész amiatt, mert az esküdtek határozatának ama részében, hogy a társtettesekként együttműködő vádlottak közül Sz. Gy. vádlottat a Blk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében, ellenben Sz. P. és N. G. vádlottakat a Btk. 300. §*ába ütköző halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondották ki bűnösnek, továbbá az esküdtek határozatának azt a részét illetően, melyben Sz. J.-t a halált okozó súlyos tes»i sértés Lüntettében, mint a 69. §. 1. pontja szerinti felbujtót és a 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédet is bűnösnek mondották ki, ellentmondást lát fenforogni; a Sz. Gy. és Sz. K. védője azért, mert az esküdtek határozatában azért lát ellentmondást, meri amikor Sz. P, N. G. és N. A. vádlottak a Blk. 306. §-a szerint bűnösök, akkor Sz. Gy. és Sz. K. is mint tettestársak e §. alapján lettek volna bűnösöknek kimondandók; végre Sz. J. védője amiatt, mert Sz. J.-t az esküdtek a Btk. 306. § ában meghatározott halált okozó súlyos testi sértés bűntettében miül felbujtót és bűnsegédei is bűnösnek mondották ki. s ezért az esküdlek határozata önmagának ellenmondó. Ami a közbevetett perorvoslatokat illeti, azok mint alaptalanok el voltak u'.asitandók. .Mert a bünrészességnek alanyi feltétele a közreműködőknek a czélbavett bűncselekmény elkövetésére irányzott közös elhatározása. Ha azonban a tettes vagy a bűnsegéd súlyosabb büntetés alá eső bűncselekményt követ el, mint amelyre a felbujtó őket reábirta ; a súlyosabb beszámitásu cselekmény a felbujtót a Blk. 73. §-ánál fogva nem terheli. A törvény idézett §-ában kifejezésre jutott ez az elv alkalmazandó azokra a lárstettesekre is, akik az előzetesen elhatározottnál súlyosabb bűncselekményt köveinek el, mint a többi társtettes, mert a Btk. 71. §-a értelmében a büntetésnek az alapja mindig az elkövetett bűntett vagy vétség. Nincs tehát ellenmondás az esküdlek határozatában, midőn Sz. Gy.-t és Sz. K.-t oly cselekvőségben mondották ki bűnösök-