Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. annak egyes helyeken és vidékeken mily értelem tulajdonittatik. A adarabonfo szó a jelenlegi közelfogás szerint annak kifejezője, hogy valakinek hazafiságához s alkotmányos érzelmeihez alapos kétely fér.\ (Ouria 1908 deczember 16. 8211/908. sz. a. I. Bt) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság ítéletét a BP. 385. §-ának 1. a) pontjába foglalt semmiségi ok alapján megsemmisíti s B. F. vádlottat bűnösnek mondja ki, mint az 1848: XVIII. tcz. 13. és 33. §-ai szerinti szerzőt a Btk. 261. §-ába ütköző nyomtatvány utján elkövetett becsületsértés vétségében, elkövetve az által, hogy a ((Fehérmegyei Napló»-ban «Hatóság figyelmébe)) feliratú s általa írott és közzétett czikkben a főmagánvádlóra nézve meggyalázó kifejezéseket használt, emiatt a Btk. 261. §-ának 2. büntetési tétele alapján, de a 92. §. alkalmazásával 60 K fő- és 40 K mellékbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: A kir. tábla ítélete ellen a főmagánvádló a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt azért, mert a vádlott által közzétett czikkben foglalt tényállítások, illetve kifejezések megállapítják a rágalmazás, illetve becsületsértés vétségének tényálladékát. Ennek a panasznak van törvényes alapja. A kir. tábla ugyan valónak fogadta el, hogy a vádlott a főmagánvádló tulajdonát képező vállalatot, eljárását tette bírálat tárgyává, amikor azt irta róla, hogy a reája szorulókat kizsebeli és megzsarolja s azokat vérig bosszantja ; de elfogadta valónak azt is, hogy vádlott ebbeli állításait be is bizonyította, mert a főmagánvádló túlságos hirdetési árak megfizetésére kényszeritette a feleket; az egyéb kifejezések használatában pedig bűncselekmény tényálladékát azért nem ismerte fel, mert annak a kérdésnek a felvetése, vájjon főmagánvádló üzlete bukófélben van-e, rágalmazást vagy becsületsértést nem képez, a ((darabont)) elnevezés pedig nem becsületsértő kifejezés, mert az csak egy -xpolitikai irányt jelent,)) és végül, hogy vádlott üzleti jó hírneve csorbát szenvedett, a valóságnak megfelel. Az a körülmény, hogy vádlott tényállításainak valóságát bebizonyitotta-e, ténykérdést képezvén, ennek felülvizsgálatába a kir. Curia nem bocsátkozhatott és csakis azt vizsgálhatta, hogy a tényállítások valódisága olyan-e, amelyeknek folytán a vádlott az ezt kisérő meggyalázó kifejezéseket joggal használhatta főmagánvádlóval szemben. A tényállítások valódiságának bebizonyítása esetén az el-