Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

82 Büntetőjogi Döntvénytár. törvényszakasz értelmében őt csalárd bukás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés tételének megállapításánál, arra való tekintettel, hogy vádlott a hitelezők elől a kötött adás-vevési szerződés által 7897 K 40 fillér beszerzési értékkel biró ingóknál is nagyobb értéket vont el, a Btk. 415. §-ának 1. tétele volt alkalmazandó. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vette figyelembe a kir. tábla elsőrendű vádlott büntetlen előéletét, beismerését, azt, hogy a káros ügyletet ügyvéd tanácsára kötötte, és hogy a káros ügylet folytán a hitelezők elől elvont kielégítési alap egy részét a csődtömeg javára visszaszerezte, minthogy súlyosító körűiméinek fenn nem forgása mellett ezek az enyhítő körülmények oly nagy számmal vannak és annyira nyomatékosak, hogy ezek fenforgása mellett a büntetendő cselekményre a törvényben meghatározott büntetés legkisebb mértéke is tulszigoru volna, azért a Btk. 91 §-ának alkalmazása mellett, őt bűnössége fokával arányban álló, az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel kellelt büntetni. A bűnügyi költségekben való marasztalás a bűnösség megállapításának folyománya. Elsőrendű vádlott terhére az, hogy ő könyveket a hitelezők megkárosítását czélzó szándékkal mulasztott el vezetni, beigazolást nem nyert, azért az ő cselekménye a Btk. 414. §-ának 4. pontja szerint is minősíthető nem volt. D. J. másodrendű vádlott tagadásával szemben az nem nyert beigazolást, hogy ő elsőrendű vádlott fizetésképtelenségéről és arról, hogy ő üzleti czikkeil hitelezői megkárosítására irányuló czélzattal értéken alul szándékozott elárusítani, tudomással bírt volna, ezért őt a terhére rótt vád alól fel kellett menteni. A kir. Curia: A semmiségi panasz elutasittatik. indokok: D. L. vádlott és védője a BP. 384. §-ának 11. pontja alapján azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert a nevezett vádlott a Btk. 414 §-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettében törvényszerű vád nélkül mondatott ki bűnösnek. Ez a semmiségi panasz azonban alaptalan, mert a kir. ügyész ugy a vádiratban, mint a kir. törvényszék előtt tartott főtárgyaláson tett indítványban D. L. vádlott ellen a Btk. 414. §-ának 1. és 4. pontja alá eső csalárd bukás büntette miatt emelt vádat, a biróság pedig a bűnvádi uton megtorolható vagyoúbukás egységes voltánál togva nincs kötve ahhoz, hogy csupán a kir. ügyész által vádba tett pontok szerint állapítsa meg a bűnösséget, hanem minősítheti a vádbeli cselekményt a kifejtett tényálláshoz képest a Btk. 414. és 416. §-ának bármelyik esete szerint és igy a kir. ítélőtábla az által, hogy a kir. ügyész indítványától eltérően a vádlottat a Btk. 414. §-ának 3. pontjában