Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

80 Büntetőjogi Döntvénytár czikkek vételárába kapott 2000 K-t hitelezői egy némelyikének követelése kielégítésére fordította; az ily módon okozott kár öszszege a 4000 K-t túlhaladja. Ezért nevezett vádlottat a Btk. 415. §-ának első bekezdése 1. tétele és 2. bekezdése alapján, a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellett, hat havi börtönbüntetésre mint fő, és három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanezen időtartamra leendő felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre itéli. A kir. törvényszék ítéletének D. J. másodrendű vádlottról rendelkező részét helybenhagyja. Indokok: A közvádló D. L. elsőrendű vádlott ellen a Blk. 414. §-ának 1. és 4. pontjába ütköző hamis bukás büntette miatt azért emelt vádat, mert Désen fennállott kereskedelmi üzletét akkor, amikor fizetésképtelenségét tudta, abból a czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, értéken alul testvére D. J.~nak 6000 K án alul elárusította és könyveket, melyek vezetésére törvény állal kötelezve volt, abból a czélból, hogy a hitelezőit megkárosítsa, nem vezetett; D. J. másodrendű vádlott ellen pedig a Btk. 414. §-ának 1. pontjába ütköző hamis Lukás büntette miatt, mint a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bűnsegéd ellen az okon emel vádat, mert ő azáltal, hogy elsőrendű vádlottnak azt a czélzatát, hogy fizetésképtelenségét tudva, hitelezői megkárosítására irányuló szándékkal üzletét elárusítani szándékozik, ismerve üzletét, tőle értéken alul megvásárolta. D. L. elsőrendű vádlott azzal védekezik, hogy üzletét 4000 K alaptőkével kezdette meg, és abba később neje 4000 K hozományát is befektette, üzlete kezdetben virágzó volt, de később az hanyatlott, hitelezői őt perrel lámadták meg, végrehajtást is kértek ellene, de a végrehajtások foganatosítását a követelések kielégítése állal megakadályozta, 1904 szeptember havában arról szerzett tudomást, hogy hitelezői ellene tömegesen szándékoztuk végrehajtást foganatosítani, B. Zs. ügyvéd jogi tanácsát vette igénybe s ennek tanácsára üzleti czikkeit, künt levő követelései kivételével, testvére D. J. másodrendű vádlottnak eladta, az üzletet terhelő tartozások kifizetését magára vállalva. A vételár 6000 K-ban volt megállapítva, ebből 2000 K-t vevő az eladás napján kifizetett, 4000 K-ról pedig váltót adott. A vételárba kapott 2000 K vételári részletet hitelezői egynémelyüké követelése kielégítésére fordítva, többi hitelezőit a történt átruházásról értesítve, nekik 50%-os fizetési ajánlatot tett. Ennek megtörténte után, ellene hitelező kérelmére csőd rendeltetelt el, s midőn a hivatalos közegek az eladott áruezikkek leltározására megjelentek, kérte testvére D. J. másodrendű vádlottat, hogy a vele kötött vételi szerződéstől álljon el, a megvásárolt áruezikkeknek a csőd-