Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

60 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Curia: D. J. vádlott semmiségi panaszát elutasítja. A semmiségi panasz bejelentésének vádlott védekezésével való egybevetéséből az ismerhető fel, hogy vádlott a BP. 385. §. 1. a) pontjára való hivatkozással a kir. tábla Ítéletének a magánlak megsértésének vétségében való bűnösségét megállapító rendelkezése ellen abból az anyagi okból kivánt semmiségi panaszt érvényesíteni, mert a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértése bűntettének egyik lényeges ismérve, a jogtalanul való hehatolás hiányzik s így cselekménye bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja. Ez a panasz nem alapos, mert a kir. Curia is ugy találta, hogy R.-éknek az a tette, hogy D. házánál garázda módon viselkedtek, vádlottat nem jogosította fel arra, hogy R.-ék által tőle bérben tartott bezárt lakásba azoknak mint ott lakóknak beleegyezése nélkül, erőszakkal behatoljon és onnan holmijukat kidobálja, s igy helyes a kir. táblának az a jogi megállapítása, hogy a behatolás jogtalanul történt; ezekhez képest pedig vádlottnak a vád alapjául szolgáló tette bűncselekménynek, jelesül a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértése bűntettének, illetve a Btk. 92. és 20. §-a alkalmazása folytán magánlak megsértése vétségéin k tényálladékát megállapítja, s ekként a kir. tábla e kérdésben nem alkalmazta tévesen a Btk.-nek megfelelő rendelkezéseit. 45. Megsemmisítés hivatalból a Btk. 92-ának ,sv. nem alkalmazása miatt. (Curia 1907 február 12. HU/907, sz. a. III. Bt.) A kir. Curia: A védőnek a BP. 385. §-a 1. a) pontjában használt semmiségi panaszát elutasítja. Azonban mindkét alsóbiróság ítéletének a K. S.-né vádlott büntetéséről rendelkező része a BP. 385. §-a 3. pontjában megjelölt semmiségi okból hivatalból megsemmisíttetik s a vádlott büntetése fogház helyett a 92. §. alkalmazásával, 50 K pénzbüntetésben határozatik meg. Indokok: A BP. 385. §-a 1. a) pontja alapján büntetendő cselekmény hiánya miatt bejelentett semmiségi panasz alaptalan, mert a kir. törvényszék megállapítása szerint vádlottak közös akarattal és egyetértőleg fizetési ígéret mellett ravasz fondorlattal tévedésbe ejtették a sértett lelet azon czélból, hogy tőle hitelt és hitelhosszabbitást eszközöljenek ki, a hitelhosszabbitást pedig arra használták, hogy K. S.-né vádlóit a hitelhosszabbilás idő-