Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. A panasz alaptalan. H. és S. vádlottaknak a választó gyűléseken tett nyilatkozatait a kir. Curia is összefüggésükben és a vádlottak megállapított politikai czélzatának figyelembevételével tette bírálat tárgyává. A kir. Curia is arra a meggyőződésre jutott, hogy a beszédek tartalma a Btk. 172. §-ának 2. bekezdése értelmében izgató volt, amennyiben alkalmas volt arra, hogy a vádlottak tót nemzetiségű hallgatóiban a magyar nemzetiség ellen gyűlöletet ébresszenek. Megállapította ezt a kir. Curia a bevádolt nyilatkozatoknak szószerinti értelméből, de az azokban nyilvánuló agitationális módszerből s ennek eszközeiből is. A vádlottak a néppárt törekvései mellett szálltak sikra, de az ellenpártot, mely ugyanazon politikai irányt követte, nem tárgyilagos alapon támadták meg, hanem mint magyar néppártot állították szembe a tót néppárttal. így aztán beszédeiknek főtárgya nem a néppártiak általánosan ismert programmja volt, hanem a faji és nyelvi különbség hangsúlyozása. Ami pedig a használt szónoki eszközöket illeti, ugy a beszédek hangja és kifejezésmódjából kitűnik, hogy vádlottak a tájékozatlan tömeg indulataira számítottak, ezeket iparkodtak felkelteni és fokozni. Legélesebben nyilvánul e szándék abban, hogy a tót nemzetiségi érdek színében mutattak be oly törvényhozási és igazgatási tárgyakat is, amelyek a nemzetiséggel mi kapcsolatban sem állanak ; ilyen a polgári anyakönyvek kérdése. Megnyilvánul e szándék abban is, hogy a beszédek egész irányzatukban, de kifejezetten is azt hirdetik, hogy a tótok el vannak nyomva, amivel azt az érzést akarták ébreszteni, hogy a tót nép bizonyos kívánságai nem tárgyi okokból tagadtatnak meg, hanem azoknak a magyar nemzetiség despotikus uralkodási törekvései állnak utjokban. Kétségtelen, hogy az ilyen eljárás alkalmas volt a gyűlölet felkeltésére. Ezzel összefüggésben áll az, hogy a beszédek külön «tót jogokat)) hangoztatnak, ami a hallgatókban azt az érzést hozhatta létre, hogy oly jogokról van szó, melyeket a magyar nemzetiség már élvez, de a tótoktól megtagad; ilyen az igazgatási tekintetekből Magyarországon nélkülözhetlen államnyelvnek magyar nemzetiségi kiváltság színében feltüntetése és ezzel összefüggésben az, hogy a magyar nyelv tanítását és a magyar tannyelvet a tót anyanyelv kipusztítására irányuló butító törekvésnek festették. A vádlottak a legszembeötlőbb valótlanságokat is hirdették, midőn a magyar nemzetiség kiváltságos helyzetének bizonyításául azt állították, hogy a katonai hatóság aratás idején csak a magyar fiukat szabadságolja, a tótokat nem és hogy a bíróságok a tótnyelvü felekkel nem értelik meg magukat. Különös súlyt helyezett a kir. Curia a vádlottak szándéka-