Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 34. A Kbtk. 127. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágás miatt pénzbüntetés mint mellékbüntetés nem szabható ki. (öuria 1907 deczember 18. 9704/907. sz. a. I. Bt.) A kir. Ouria: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a Kbtk. 127. §-ában meghatározott tulajdon elleni kihágás miatt pénzbüntetés mint mellékbüntetés nem szabható ki. Megsértette tehát a törvényt a b—i kir. törvényszék ítéletével annyiban, amennyiben K. H. vádlottra a Kbtk. 127. §. 2. bekezdése alá eső tulajdon elleni kihágás miatt a főbüntetéskép megállapított két napi elzáráson felül mellékbüntetésül 10 K pénzbüntetést is szabott. Egyúttal pedig ezen ítéletnek a pénzbüntetés kiszabásáról reedelkező része hatályon kívül helyeztetik és K. H. a pénzbüntetés alól felmentetik. 35. A hamis pénz adásának ígérete elegendő a ravasz fondorlat megállapítására. (Ouria 1907 deczember 28. 9967/907. sz. a. III. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A közvédő a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentelt be semmiségi panaszt, mert a hamis pénz adásának ígérete nem elegendő a ravasz fondorlat megállapítására. A panasz mint alaptalan el volt utasítandó. Ugyanis vádlott 1906 július 15-én B. J.—tói tévedésbe ejtve őt azzal, hogy neki forgalomban levő valódi pénz helyett, háromszor annyi hamis, de elkölthető pénzt fog adni, 200 K-t átvett s azt ezen összeg erejéig megkárosította. Minthogy pedig e ténymegállapítás szerint nyilvánvaló, hogy vádlott abból a czélból cselekedett, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, az a mód pedig, amelyet czélja elérése végett a sértettel szemben használt, a ravasz fondorlat fogalmának megfelel: annálfogva a vádlott bűncselekménynek, jelesül a a Btk. 379. §-ában meghatározott csalásnak ismérveit kimeriti. = V. ö. Büntetőjogi Dtár VIII. köt. 163. sz.