Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. i5 :$<;. Ezekben a kifejezésekben : «demagóg; nem respektálta a politikai tisztesség határait, az általa vezetett tömeg erőszakosságokat követett e/,» rágalmazás vagy becsületsértés nem foglaltatik, mert bebizonyíttatott, hogy a főmagánvádló mint kortes a kerületben a jelölt ellen azzal bujtogatott, hogy kötelet kell adni neki, mert 10,000 frt jövedelemből nem tud megélni és a köztisztviselők ellen a fizetésemelés miatt becsmérlő és izgató beszédet mondott, továbbá izgatásaira vezethető vissza az a tény, hogy a választás alkalmával a nép több tisztviselőt megtámadott és hogy karhatalomra volt szükség. E kifejezés akötelet nekh, tekintettel az alkalomra, amikor használtatott és a beszéd összefüggő tartalmára, nemcsak becsületsértést, hanem a vagyonos osztály elleni izgatást is foglal magában, mely nem magáninditványi bűncselekmény. (Curia 1907 május 29. 5219/907 sz. I. Bt.) A m. kir. Curia: A semmiségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontjaira alapított az a része, mely a tények megállapítása ellen irányul, visszautasittatik, egyéb része pedig elutasittatik. indokok: A főmagánvádló a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján elsősorban a kir. tábla Ítéletének ama része ellen jelentett be semmiségi panaszt, amely szerint «az abban megállapított tények bizonyítottnak vétettek®. A perorvoslat e része mint a törvényben kizárt visszautasittalott, mert a kir. tábla Ítéletében megállapított tények a Bp. 437. §. 1. pontja szerint felülvizsgálhatók nem lévén, ez irányban semmiségi panasz nem használható. A perorvoslat indokolásában azt vitatja ugyan a főmagánvádló, hogy az egyik tényre, a Gf. E. ellen használt becsületsértő kifejezésre nézve a bizonyítás a Btk. 264. §. 2. pontja értelmében meg nem lett volna engedhető, mert ezen magáninditványra üldözendő cselekményre nézve a sértett fél indítványt nem tett. E kifogás azonban figyelembe vehető nem volt,