Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

Büntetéj&gí Döntvénytár. tett semmiségi panaszra aézve pedig ©zeni okok egyike sem forog lenn, az esküdtbíróság végzését e részben megváltoztatni és a védő semmiségi panaszát e részben elfogadói kellett. A felfolyamodásnak ama része azonban, mel\ a védő semmiségi panaszának a BP. 384. ^-ánnk !». pontjára alapított részének visszautasítás^ nehezteli, mint alaptalan, elutasítandó volt, mert, a bevádolt czikk elnöki intézkedés folytán olvastatott fel, e részben a védő indítványt nem terjesztett elő s a bíróság ez irányban határozatot nem is hozott, az elnök e nemű határozatai ellen pedig perorvoslatnak helye nincs. (BP. 300. & 1. bekezdés. i39. §.) A bejelentett semmiségi panasznak ez a része tehát helyesen utasíttatott vissza. A semmiségi panasznak a BP. 385. S-ának ±. pontjára alapított részét a kir. Curia azért utasította vissza, meri af az itélet ellen bejelentve nem lévén, az indokolásban elkésve érvényesíttetett. A védő által a mai tárgyaláson előterjeszteti azon kérelem, hogy a BP. 385. §-ának -1. pontja a büntetésnek a középmértéken tul való kiszabása miatt hivatalból alkalmaztassák, figyelembe nem vétetett, mert a büntetés határai alatt csak az illető büntetési tétel legkisebb és legnagyobb mértékét lehet érteni, az ítéleti büntetés pedig e korlátokon beiül állapíttatott meg. A BP. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmiségi panaszt, mint a törvényben kizártat a BP. 434. §-a értelmében a kir. Curia azért utasította vissza, mert államfogházzal büntetett cselekményeknél enyhébb büntetési nemre való átváltoztatásnak a Btk. 92. §-a szerint helye nincs, a kiszabott büntetés mértéke pedig az idézett §. alapján semmiségi panasz tárgyává nem tehető. A védő a BP. 384. §-ának 8. pontjára hivatkozással a BP. 313. §-ának megsértését panaszolja azért, mert a «k. N.» újságban foglalt és vád tárgyává tett ezikknek egy része a hibásnak bizonyult fordításban is felolvastatott. A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az eljárás e része ugy folyt le, hogy az elnök ;i ezikket eredetiben és a vádinditványhoz csatolt, hivatalos fordításban egész terjedelmében — tehát a hibásan fordított helyet Is felolvastatta, de nyomban azután felolvastatta a hibás fordításnak a vádtanács tárgyalási jegyzőkönyvében foglalt helyesbítését is. A két felolvasás egymásután történt ugy, hogy esak a védő semmiségi panaszának bejelentése s az erre hozott határozat esett közbe. A kir. Curia ugy találta, hogy ez az eljárás a vádlottra nézve sérelmes egyáltalán nem volt. Minthogy ugyanis kétségtelen, hogy a bevádolt czikk oly irat, mely a vádba helyezett bűncselekményre vonatkozik, sőt magának a sajtóvétségnek megnyilvánulási alakja: a ezikknek felolvasása magábanvéve nemcsak nem ellenkezik a BP. 313. §-ával, de éppen e §. szerint kötelező volt. A téves fordítású hely felolvasása csak akkor képezte \olna, nem