Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár peres területnek birtoklását sem 4904 tavaszán, sem más időben T. alperesnek ál nem engedte, anélkül adta elő és erősítette meg esküvel, hogj meggyőződés! szerzett volna előbb arról, mikép a peresnek kitünteteti területben benfoglaltatik a tényleg már alperesnek korábban általa átadott terület is; és ezérl a Btk. 221 §-a alapján 8 napi fogházra Ítéltetik. Indokok: A kir. törvényszék ítélete a bűnösség kérdésében indokaiból hagyatott helyben. A kir. tábla azonban V. és Ny. tanuk vallomásaiból azt a tényt állapította meg s vette bizonyítottnak, hogv a polgári perben megtartott helyszíni tárgyalás alkalmával a per tárgyának kijelölt területben benne foglaltatott egj kis rész olyan terület is, amelyet vádlott a sértettnek tényleg ál nem adott, hanem azt sértett önhatalmúlag foglalta el. Minthogy pedig vádlott a polgári perbeli eskü alatti vallomását anélkül tette a fenti tényállás szerint, hogy előbb a per tárgya ingatlanról teljes meggyőződést szerzett volna a kir. tábla vádlott eme cselekményében nem a Btk. 215. §-ában meghatározott hamis tanuzás bűncselekményének, hanem a 221. §-ban irt gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás vétségének tényálladékát látja kimerítve. Minélfogva a kir. tábla ítéletét a rendelkező rész élteimében megsemmisíteni, vádlottat az ott körülirt vétségben bűnösnek kimondani s az enyhítő körülmények figyelembevételével megfelelő fosházbüntetésre ítélni kellett. (1906 márcz. 22-én 813 906. ) A kir. Ouria: A semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott és védő a BP 388. §-ának 1. a) és 3. pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt, Védő írásbeli indokolásában a RP. 385. §. i. a) pontjára fektetett semmiségi panaszát azon alapon kívánja érvényesíteni, hogy vádlott alacsony fokú műveltségénél fogva nem külömböztethette meg szabatosan azon határokat, melyek a vitás területet a nem vitástól elválasztják; hogy továbbá a polgári perben eljárt biró nem győződött meg arról, hogj a vádlott az esküvel megerősített vallomás értelmét tökéletesen felfogta-e, végül hogy vádlott a vallomástetel után, az eskü letétele előtt az eskü szentségére s a hamis eskü következményeire újból nem figyelmeztetett. Minthogy azonban a valóknak elfogadott tények szerint vádlott a helyszínén tartott tárgyaláson tette eskü alatt azt a vallomást, hogy a kimutatott terület birtoklását alperesnek át nem engedte, a helyszínén pedig alacsony fokú miveltség mellett is meggyőződést szerezhetett arról, hogy a kimutatott területben az a birtokrészlet is benne van, melynek birtoklását ő az alperesnek valóban átengedte; minthogy továbbá a kir járásbíróságok előtti eljá rásban az eskü alatt kihallgatott félnek előzetes figyelmezte-