Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

36 Büntetőjogi Döntvénytár. (Curia 1906 deczember 12. 10996/906. sz. a. IV. Bt.) A dévai kir. törvényszék: Sz. A. vádlottat bűnösnek nyilvánítja a Btk. 215. §-ába ütköző s a 216. §. szerint büntetendő azonban a 92. §. alkalmazásával a 20. §-ra figyelemmel minősített hamis tanuzás vétségében, elkövetve az által, hogy a m—i járásbíróság előtt folyamatban volt perben a B. községben tartott helyszíni tárgyalás mint felperes eskü alatt kihallgattatván, a következő perdöntő, de a valóságnak meg nem felelő esküt tette: «Eskü alatt vallom, hogy én a kimutatott peres területnek birtoklását sem 1904 tavaszán, sem más időben az alperesnek át nem engedtem)) ; s ezért a Btk. 216. és 223. §. alapján i heti fogházra, 4 K pénzbüntetésre s 1 évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: Közvádló vádlottat ;i Btk. 215. ^-ában meghatározott s a 216. §-a szerint büntetendő hamis tanuzás bűntettével vádolta, abban bűnösnek kimondását s megbüntetését kérte. A vádlott tagadta, hogy azon ingatlant, melyre nézve a bíróság által eskü alatt kihallgattatott, valaha T. D.-uak átadta volna, majd később V. P. tanuval való szembesítés után azt hangoztatta, hogy csupán csak az időre vonatkozólag esküdött meg, s ig) hamis esküt nem tett. Vádlott eme védekezésével szemben T. tanú és sértett vallotta, hogy az apja által 1 frtért zálogba tett ingatlan visszabocsátásakor neki vádlott kijelentette, hogy a földet visszabocsátja és V. tauu és mások előtt a földnek határait mégis mutatta, miáltal a birtokából való kibocsátás ténye befejezést nyert, sőt sértett ezt a területet 1904-ben békésen használta is s a maga részére 1905. tavaszán is felszántotta és bevetette, daczára ennek 1905-ben ^á(llott nemcsak azon területet tette a per tárgyává, melyet T. D. tőle időközben elszántott, hanem azt is, melyet T.-nek megelőzőleg visszabocsálott, amit V. és Ny. tanuk is igazolnak. Ezek szerint vádlott védekezésének ellenkezője beigazolást nyervén, őt a hamis tanuzás bűntettében bűnösnek kimondani kellett. Enyhítő körülményül vétetett vádlott családos állapota, s hogy ilyen cselekményért büntetve nem volt, miért is, minthogy súlyosító körülmény nem forgott fenn, az elkövetett bűncselekményre kiszabott börtönbüntetés legkisebb mértékét is tulszigorunak találta s ezért a 92. §. alkalmazását indokoltnak tartotta s vádlottat 2 heti fogházzal büntette. (1905 uov. 16-án 12291/905.) A kolozsvári kir. tábla: A kir. törvényszék ítélete a cselekmény minősítése s kapcsolatosan a büntetés kiszabására nézve a BP. 385. §. 1. b) p. alapján megsemmisíttetik s vádlott a Btk. 231. §-ába ütköző s eszerint büntetendő gondatlanságból tett hamis tanuzás vétségében mondatik ki bűnösnek, elkövetve az által, hogy eskü alatti kihallgatásakor azt a vallomását, hogy a