Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)
3 i Büntetőjogi Döntvényt ár. és birtokába vette B. S. Az udvarára felépített kuglizó felszedésére s az uj körhelyiségbe beépítésére a választmány I. P. ácsmestert fogadta fel. Az evégből Z. körtag kíséretében lakásán megjelent I. P.-t B. S. kiutasította, megmondván neki, hogy a tekepálya felszedését, elvitelét meg nem engedi, mert az az övé. mert azt a házzal együtt megvette. Pár nappal később az olvasókör ujabb megbízásából T. körtag kíséretében, mikor B. S. az ebédléssel volt elfoglalva, I. P. beosont B. udvarába s mielőtt észrevette volna a tekepályát fel és szétszedte. A kir. járásbíróság T. P.-t a Blk. 332. §-ába ütköző magáulak megsértés vétségének vádja alól azon alapon mentette fel, inert mint felfogadott munkás, nem jogos indok nélkül ment be B. udvarába. Csak az udvarba való bemenetellel ez a vétség el nem követhető, mert a törvény a helyiség és a hely megkülönböztetése által jelezte, hogy az előbbi alatt mindenkor valamely építményt és fedett helyet vagy annak valamely alkatrészét, mihez a fedett tekepálya is számítandó, kell érteni. Az elkövetési cselekedet abban nyilvánul, hogy I. P. a B. udvarán volt tekepálya helyiségbe ment be ennek akarata ellenére jogos indok nélkül. Hogy akarata ellenére ment be, bizonyítottnak tekintendő abból, hogy már egyszer kiutasittatott s a vádbeli alkalommal mintegy belopódzkodott. Hogy jogos indok nélkül ment be, nyilvánvaló abból, hogy tudta, hogy a tekepálya helyiséget B. tényleges birtokos és tulajdonos a magáénak tartja, felszedni, elvinni nem engedi s igy tudnia kellett azt is, hogy bírói határozat hiányában azt szétszedni csak jogtalan önsegélylyel lehet, a jogtalan önsegély elkövetése pedig jogos indokul nem szolgálhat. Meg lévén tehát I. P. ellen a Btk. 332. §-nak ugy anyagi, mint eszmei alkatelemei állapithatók s minthogy eszerint az elsőbiróság tévesen alkalmazta a Btk. megfelelő rendelkezését, ítéletét megsemmisíteni, I. P. vádlottat ;i magánlaksértés vétségében bűnösnek kimondani s tekintettel büntetlen előéletére s arra, hogy az olvasókörnek az a tagja, aki őt B. házába kisérte, egyúttal a község tanítója volt s ig> méltán megerősödhetett az a tudata, hogy a tekepálya az olvasókör tulajdonát képezi s befolyásolva lehetett abban is, hogy bántódása nem eshetik, mint enyhítő körülményekre, súlyosító körülmény hiányában, megfelelő büntetéssel sújtani kellett. Az elsőbiróság ítéletének az a része, melylyel í. P. a Btk. 421. §-ába ütköző cselekmény alól felmentetett, helybenhagyatott azért, mert 1. P. a tekepálya helyiségét nem megrongálta, hanem csak állagának sérelme nélkül szétszedte, hogy azt eltávolítsa s a képzelt, illetve vitatott tulajdonos birtokába juttassa s igy vádlott részéről a 421. §-ban feltételezett jogtalan megrongálási szándék meg nem állapítható. (1906 május 21. 1579/906. sz.)
