Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Ouria: A semmiségi panaszl elutasítja. Indokok: A kir. tábla Ítélete ellen ezen vádlottak különvédője azért jelentett be a BP. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján semmiségi panaszt, mert a vád alapjául szolgáló tett, bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg, s mert e cselekmény tévesen minősíttetett, amennyiben nem bevégzett bűncselekményről, banem csak kísérletről lehet szó. Minthogy azonban a kir. tábla azon tényeket fogadta el valóknak, hogy vádlottak F. E. bírósági végrehajtót a sz—i járásbíróság 514. számú végzésével B. E. ellen elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosításában erőszak és veszélyes fenyegetés által akként akadályozták, hogy együttesen fenyegető módon fellépve, B. E. azzal fenyegette a végrehajtót, hogy ha az üzletben a végrehajtást foganatosítani meri, ugy kidobja az üzletből, hogy nyakát töri; az üzlet vasredőnyeit lehuzatta, minek folytán a végrehajtó az üzletben, setétben egyedül maradi; R. S. pedig a végrehajtónak rendőri karhatalom kirendelése iránt irt megkeresését s a végrehajtási jegyzőkönyvet annak kezéből kikapta és megsemmisítette; minthogy ezen valóknak elfogadott tények arra való tekintettel, hogy a vádbeli cselekmény ismérveit a hatóság meghagyása végrehajtásának már az akadályozása kimeríti, a megakadályozás pedig nem szükséges a cselekmény bevégzéséhez, büntetendő cselekménynek, nevezetesen a Btk. 165. §-ában meghatározott s a 92. §. alkalmazása folytán annak 20. §-ához képest minősített hatóság elleni erőszak bevégzett vétségének ismérveit kimerítik ; igy tehát a kir. tábla nem alkalmazta tévesen a Btk. megfelelő rendelkezéseit ama kérdésekben, hogv a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát inegállapitja-e s hogy a büntetendő cselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősíteni, ennélfogva az alaptatan semmiségi panaszt elutasítani kellett. 26. Non bis in idem. Nem zárja ki a vádlottnak súlyos testi sértés vétségéért való megbüntetését az a körülmény, hogy ugyanezen tettéért a főszolgabíró a Kbtk. 75. §-ába ütköző közrend elleni kihágás miatt jogérvényesen elitélte, mert ez csupán a közrendet sértő verekedés, tehát a főszolgabíró hatáskörébe tartozó kihágás miatt, de nem a sértett személyét érintő testi sértés miatt történt.