Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)
sz. Vétel 59 részeket, amelyek a jótállási idö alatt hasznavehetetlenekké váltak, saját költségén rendbehozza és kicseréli. A felperes keresetében a berendezésért járó ennek a 31.971 P 75 f ellenértéknek és járulékainak a megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Az alperesek azzal védekeztek, hogy a berendezés átvételét jogosan tagadták meg, mert a felperes által szavatolt 72 % hatásfok a berendezéssel el nem érhető, de a berendezés a tüzelőanyagarányt sem biztosítja, ugyanis 100 kg külföldi koksz helyett 149 kg magyar szénre van szükség és így az évi megtakarítás nem 8320 P, hanem csak 5800 P. A b—i kir. törvényszék egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 31.971 P 75 f tőkének és járulékainak a megfizetésére. Határozatát azzal indokolta, hogy a szavatosságvállalás nemcsak a hatásfokra, hanem az új berendezéssel elérhető tüzelőanyagarányra és az ekként mutatkozó anyagmegtakarításra egyaránt vonatkozik, ennek következtében ennek a kettős szempontnak alapul vételével kellett elbírálni, hogy a berendezés mind a két kikötésnek megfelel-e. A kir. törvényszék a perben meghallgatott szakértők közül az egyik szakértő véleményét fogadta el és ennek alapján megállapította, hogy a berendezés a kikötött 72 %-os hatásfokot eléri, a tüzelöanyagarányra vonatkozóan pedig azt állapította meg, hogy a szavatolt aránytól az eltérés csak 3-33 %-os, amely kisebb lévén a hatásfoknál megengedett 5 %-os eltérésnél, ez az alperesek által nem kifogásolható már azért sem, mert az alpereseket csak a kötlevélben kikötött hatásfok el nem érése esetében jogosítja fel a számlaösszegből levonásra. A szakértők egyező véleménye szerint a fellebbezési bíróság ítéletének a rendelkező részében ismertetett hiányok fennállása pedig az ügylettől elállásra alapul nem szolgál, mert a berendezés ezektől a hiányoktól függetlenül is üzemképes, ezek a nem jelentős hiányok helyreállíthatók, ami csupán azt vonja maga után, hogy azokat a felperes jótállási kötelezettségénél fogva megszüntetni köteles. A b—i kir. ítélőtábla az elsöbíróság végítéletét helybenhagyta azzal a részbeni változtatással, hogy az alperesek a marasztalási összegből 1500 P-t csak 60 nap alatt éspedig annak ellenében