Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)
sz, Részvénytársaság 53 létesit a mulasztással okozati összefüggésben álló kár tekintetében kártérítési kötelezettséget. Nem menti az I. és VI. r. alperesek mulasztását az a körülmény, hogy ezek közül az alperesek közül az I. r. alperes az 1931. évi augusztus hó 30. napján az ügyvezető igazgató II. r. alpereshez intézett levelében arra való hivatkozással, hogy neki csak most jutott tudomására a P—i J. takarékpénztár es a d—i malom közöttti rendezetlen viszony, amelyet törvény- és alapszabályellenesnek tart — bejelentette, hogy az ellen tiltakozik egyben igazgatósági tagságáról és elnöki tisztéről is lemond; majd ugyanezt a bejelentést 1931. szeptember 5-én kelt levelében a felügyelöbizottságnak is megtette. De a VI. r. alperes sem mentesül azon az alapon, hogy igazgatósági tagsági minőségének törlését a cégbíróságnál 1933. május 31-én közvetlenül kérelmezte, mert mindkettőjüknek legkésőbb az 1930. üzletév zárszámadásának és mérlegének összeállítása s felülvizsgálása alkalmával már módjukban volt hogy a való helyzet felől a takarékpénztár és a malom közti viszonyt illetően teljes tájékozottságot szerezhessenek, az ezen célra való további kifizetéseket megakadályozzák, az ellen tiltakozzanak és ez a felügyelő bizottságnak bejelentsék. Ez annyival inkább mind a két alperestől elvárható lett volna, mert I. r. alperes mint jelenleg is, II. r. alperes pedig mint nyugalmazott pénzintézeti igazgató a való helyzet felismeréséhez a szükséges szakértelemmel rendelkezett. A gy—i kir. ítélőtábla az elsöbíróság ítéletét az I. és VI. r. alperesekre vonatkozóan is az elvi kérdést nem érintő okokból megváltoztatta és a keresetet ezekkel az alperesekkel szemben is elutasította. A m. kir. Kúria felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel az I. és VI. r. alperesekkel szemben elutasította. Indokok: A részvénytársaság igazgatósági tagjainak a károsulttal szemben fennálló felelőssége egyéni felelősség, tehát a törvénybe vagy alapszabályokba ütköző és a károsodást előidéző cselekményekért és mulasztásokért csak a cselekményben, illetve mulasztásban részes igazgatósági tagok felelnek. A többi igazgatósági tag felelőssége pedig csak akkor állapítható meg, ha a jogellenes ténykedésekről tudomást szereznek és azok ellen a K. T. 191. §-a értelmében nem tiltakoznak. A tudomással egyenlőnek kell tekinteni azonban azt, ha a tudomás hiánya az ügyvitel kötelező és lehető ellenőrzésének elmulasztásából ered.