Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

56 Hiteljog 1032. Az [. és VI. rendű alperesek tagadásával szemben nincs adat a perben arra, hogy tudomásuk lett volna a P. K.-nak észrevételeiről, amellyel az a d—i malomba történt befektetéseket kifogásolta és nincs ténymegállapítás arra nézve sem, hogy ez az észrevétel tárgya lett volna valamely igazgatósági ülésnek. A P. K.-nak vonatkozó leirata egyébként is nem az „új" malomba való befektetést, hanem a S. Gy., illetve a d—i malommal kapcsolatos (tehát nyilván — az időpontból is megállapíthatóan — a régi malomra vonatkozó) és az intézet viszonyaihoz képest túlnagy kölcsönt kifogásolja. Az 1930. december 31-én lezárt és a nevezett alperesek által utolsóként aláírt mérleg adataiból pedig az I. és VI. rendű alperesek még a köteles gondosság kifejtése mellett sem következtethették, hogy a malomépítés a takarékpénztár saját vállalata, mert a malomépítésre eddig felhasznált befektetés az ingatlantulajdonos W. A. (II. rendű alperes) tartozásaként szerepelt túlnyomórészben. Nem is gondolhattak tehát szükségszerűen arra, hogy a malomépítés a takarépénztár részéről további befektetéseket tesz szükségessé. Eddig az időpontig egyébként sem volt a befektetés összege olyan, amely szükségképen immobillá tette a takarékpénztárt, mert a szakértő véleménye szerint az immobilitást az 1931. évben történt befektetések idézték elő. Ezekre való tekintettel a nevezett alpereseket illetőleg a felelősség alapjául szolgálható tudomásszerzés I. r. alperesre nézve csak 1931. évi augusztus hóban, VI. r. alperest illetően pedig csak abban az időpontban állapítható meg, amikor a takarékpénztár kényszerfelszámolás alá került. A felperesek által alakilag valódinak és tartalmilag valónak kifejezetten elfogadott levelek bizonyítják, hogy az I. r. alperes mihelyt a takarékpénztárnak a d—i malommal való viszonyáról tudomást szerzett, 1931. augusztus 30-án kelt és a takarékpénztár ügyvezető igazgatójához, a II. r. alpereshez intézett levelével az igazgatóság által a d—i malom részére eszközölt nagy összegű folyósítások ellen tiltakozott és tiltakozását 1931. évi szeptember hó 5-én a felügyelőbizottságnak is bejelentette. A kifejtettekre tekintettel tehát a nevezett alperes ezzel a ténnyel a K. T. 191. §. értelmében a felelősség alól mentesült. A VI. r. alperes pedig a kifejtettek szerint már olyan időben szerzett tudomást az igazgatóságnak a d—i malommal kapcsolatos