Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Váltók kiadása 21 törvény ezzel a rendelkezésével kétségtelenül csak a jóhiszemű harmadik váltóbirtokost kívánta védeni, az alperes azonban az őt terhelő vétkes gondatlanságnál fogva ilyennek nem tekinthető. A Vt. 80. §-a pedig épen az átruházó birtokába tiltott módon jutott váltó megszerzésénél tanúsított vétkes gondatlanság esetén kötelezi a váltóbirtokost a váltó kiadására, ez a feltétel ezúttal fenn is forog. A m. kir. Kúria az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasította. Indokok: A Vt. 80. §-ának szabálya, mely arról rendelkezik, hogy az, aki váltóbirtokosi minőségét a 36. §. határozatai szerint igazolja, a váltó kiadására mily körülmények fennforgása esetén kötelezhető, — általános szabály, tehát alkalmazást nyer minden esetben, midőn a váltó birtokolásának jogossága vitássá válik. Ehhez képest a felhívott jogszabály értelmében fennáll a váltó kiadásának kötelezettsége nemcsak akkor, ha a váltóbirtokost a váltó megszerzését közvetítő tények tekintetében terheli rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság, hanem akkor is, ha a váltót az ügylet törvényes tiiaiomba ütköző voltának ismeretében vagy az e tekintetben szükséges gondosság követelményeinek elmulasztása mellett szerzi meg. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy ítéletét a szabály ily értelmezésére alapítva hozta meg, jogszabályt nem sértett. 5. Hamis váltók. 1020. szám. A váltóra vezetett hamis aláírás, mint eredetileg érvénytelen Váltón levó váltónyilatkozat, utólagos jóváhagyás esetén sem szül váltójogi kötele- hamis alázettséget. irás. E. H. 1931. évi október hó 29-án. P. VII. 4649/1930. szám. Elnök: Góth Ferenc kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Tóth Miklós kir. kúriai bíró. Tényvdzlat: Az alperes a kereset alapjául szolgáló váltót nem írta alá és annak aláírására felhatalmazást sem adott. Ennek ellenére az alperes külön okiratban elismerte a váltón levő névaláírásának valódiságát, amelyre vonatkozóan kétségtelenül megtudta, hogy aláírását veje hamisította. A m—i kir. törvényszék az alperest a kereseti váltó összegének és járulékainak a megfizetésére kötelezte. A d—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest keresetével elutasította, mert az állandó bírói gyakorlat