Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Az érdemleges tárgyalás előkészítése 177 zetésére, — arra azonban nincs törvényes alap, hogy a bíróság számszerűleg megszabott bizonyos költségben való marasztalás nélkül a per folyamán hozott végzésében csupán előre kijelentse, hogy valamely tárgyalás költségét melyik fél fogja minden esetre viselni." Ezekben a határozatokban tehát az az álláspont jut kifejezésre, hogy amennyiben valamelyik fél a tárgyalás elhalasztására hibájával okot ad, az ebből eredő költség megtérítésére vonatkozó intézkedés nem tartható fenn a végítéletre (véghatározatra), hanem a tárgyalás elhalasztását rendelő végzésben kell a felet, aki az elhalasztásra okot adott, az okozott költség megfizetésére kötelezni. A most közölt határozatokban foglalt állásponttal ellenkező álláspont jut kifejezésre a következő határozatokban: 3., A p—i kir. törvényszék az 1928. évi február hó 8-án P. V. 13.485/3—1927. szám alatt hozott végzésével az azon a napon tartott tárgyalást az előkészítés hiánya miatt az alperes költségére elhalasztotta s az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 8 nap alatt 68 P 64 f költséget fizessen. Az alperes felfolyamodása folytán a b—i kir. ítélőtábla az 1928. évi április hó 20-án P. XII. 2486/4—1928. szám alatt hozott végzésével az elsőbíróság végzésének az 1928. évi február hó 8-i tárgyalás költségében történt marasztalására vonatkozó egyedül neheztelt rendelkezését megváltoztatta akként, hogy az alperes ide vonatkozó marasztalását ezúttal mellőzi. A határozat indokolása következőkép szól: „A Pp. 203. §. első bekezdése szerint, ha a fél a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelezettségét elmulasztja s emiatt a tárgyalást el kell halasztani, a mulasztó fél az okozott költségben a 431. §. értelmében elmarasztalandó. Ezzel szemben a 431. §. utolsó bekezdése nem azt rendeli, hogy a fél, aki halasztásra hibájából okot ad, az okozott költségben elmarasztalandó, hanem azt, hogy e mulasztásból eredő költséget minden esetben a mulasztó fél köteles viselni. A Pp, 424. §-ának második bekezdése szerint a bíróság a perköltség megtérítése iránt a végítéleten kívül más határozatban csak akkor intézkedhetik, ha a költségmegtérítési kötelezettség az ügy végelintézésétől független (pl. a sikertelen pergátló kifogások elvetése). Minthogy pedig a mulasztó fél, tehát a tárgyalás elhalasztására okot adó fél javára a másik félnek a költségekben való marasztalása a végítélet során bekövet12