Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. A tömeg hitelezői 107 A kir. törvényszék P. VII. 32.631/6—1928. sz. s ezzel egybehangzóan a b—i kir. ítélőtábla P. XIV. 5422/11 — 1928. szám alatt kelt ítéletével a felperest keresetének a külön tömegből való kielégítésre irányuló részével elutasította, egyebekben pedig a csődtömeget a perrel érvényesített költségeknek 15 nap alatt végrehajtás terhével való megfizetésére kötelezte. A m. kir. Kúria az alperes ebben a részben előterjesztett csatlakozási kérelmének elutasítása' mellett P. VII. 7444/16—1928. sz. ítéletében kimondta, hogy az, mikép a csődtömeg a kereseti követelésnek, mint tömegtartozásnak megfizetésére teljesítési határidő kitűzésével, végrehajtás terhével s nem csupán a Cst. 48— 50. §-aiban foglalt korlátok között köteleztetett, az anyagi jog szabályainak megfelel. Az ítélet idevonatkozó indokolása az, hogy a Cst. 152. §-a értelmében a tömeg hitelezői igényeiket úgy, mint csődön kívül érvényesíthetik s ezek a hitelezők a 170. §. szerint azonnal kielégítendők, amint igényeik lejárnak, illetőleg megállapíttatnak. Ezek mellett — folytatja az ítélet indokolása — a 170. §. második bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a fizetés a tömeg részéről nem teljesíttetik, a hitelező a csődbíróság előtt emelhető panaszra való jogától eltekintve, követelését a csődtömeg ellen a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróságnál keresettel érvényesítheti. Ebben pedig az a jogosultság is bennfoglaltátik, hogy követelése kiegyenlítését végrehajtás útján is kikényszerítheti, ami a Cst, által a tömeghitelező részére engedett per útjának szükségszerű folyománya. Az ítélet indokaiban elfoglalt álláspont szerint ennek a törvényértelmezésnek nem mond ellen a Cst. 50. §-ának az a szabálya, hogy ha a tömeg nem elegendő a tömegtartozások és tömegköltségek kiegyenlítésére, a tömegtartozások tekintetében is aránylagos kielégítésnek van helye. A Cst. 50., illetve 152. és 170. §-ának egybevetett helyes értelme ugyanis az, hogy ha a tömeggondnok a tömeghitelező követelésével szemben már a perben kimutatja, hogy a tömeg az igazolt és még kiegyenlítetlen tömegtartozások egészben való kiegyenlítésére nem elegendő, a marasztalásnak — bár szintén végrehajtás terhével, — de mégis ennek megfelelően kell történnie, viszont nem lehet helye annak, hogy az ítéletben a fizetésre kötelezés a még azután lefolytatandó csődeljárás és vagyonértékesítés eredményétől tétessék függővé s a tömeghitelezőnek a teljes összegű kielégítéshez álta-