Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Biztosítási ügylet 97 Ezeknek az általános elveknek megfelelően a már fentebb kifejtettek szerint a törvény amellett, hogy az első biztosítási időszakra a szerződés fennmaradását biztosítja, a szerződés megszüntetésének két módját, a felmondás nélkül és a felmondás útján való megszüntetést illeszti be rendszerébe. A felmondás nélkül való megszüntetés esetéről a törvény 9. §. 1. és 2. bekezdése rendelkezik s erre az esetre a biztosító érdekét szerződési bírság kikötésének engedésével védi meg, a felmondással való megszüntetés szabályait pedig a 10. §. tartalmazza. • Ehhez képest az általános elvnek megfelelően és a két lehetőség külön tartásával kell értelmezni az Indokolásnak a 9. §-hoz fűződő azt a részét is, hogy a törvény az életbiztosítási szerződés időtartamát csupán az első biztosítási időszakra kívánja ugyan feltétlenül biztosítani, de a biztosított félnek azt a jogát, hogy a későbbi időszakokra járó díj fizetésének megszüntetésével a szerződés hatályvesztését idézze elő, nem hagyja meg a maga érintetlenségében és hogy a jövőre hatályosabb védelmet egyfelől a díjfizetésnek felmondás nélkül való megszüntetése esetére megállapítható szerződési bírságban, másfelől abban adja meg, hogy a későbbi díjfizetésnek egyszerű elmulasztásához az ügylet hatályának megszűnését nem köti. Abból tehát, hogy a törvény indokolása sem kívánta teljesen kizárni, hogy a szerződő fél a szerződés hatályvesztését a díjfizetés egyszerű elmulasztásával előidézze, csak teljes érintetlenségében nem kívánta meghagyni előbb fennálló ebbeli jogát és csak azt akarta, hogy a biztosítók az életbiztosítási ügyletek felmondás nélkül történő megszüntetésével szemben „bizonyos fokú" védelmet kapjanak, továbbá a már kiemelt esetek szigorú különválasztásából világos, hogy az említett első védelem nyújtása az Indokolás szerint azokra a szerződésekre vonatkozik, melyekben a díjfizetést külön az esedékességre szóló kötelezettség vállalásával nem biztosították, a második pedig azokra az esetekre, melyekben ilyen okiratot kiállítottak. Az Indokolásnak a 10. §-a való hivatkozása tehát értelemszerűen kizáróan ezzel az utóbbi esettel áll kapcsolatban. Ezekből az is következik, hogy a szerződésnek felmondás útján való megszüntetését és annak módját szabályozó 10, §-hoz fűződő indokolás szintén nem tarthat szem előtt más eseteket, mint amelyekben a 10. §. szerint felmondás útján való megszüntetés 7