Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

94 Magan/Oí. 933. egyik legfőbb garanciális eszközét és ha ezt az eszközt — a kötöttség feloldásával — megvonja, akkor ebből nem következhetik más, mint az, hogy az illető (feloldott) vagyon hitbizományi minősége elenyészett, tehát a hitbizományi viszonynak illetőleg hitbizományi utódlásnak nem lehet tárgya, mégpedig akkor sem, ha az alapítólevél egyéb vonatkozásokban (más vagyonra) nem is veszti hatályát. Ez lesz a helyzet, ha a kérdést a dologi jog alkalmazásának oldaláról tekintjük, nem téve különbséget a vagyonnak ingatlan és ingó minősége között, Ha azonban abból indulunk ki, hogy az érintett hitbizományi vagyon túlnyomó részben ingatlanokból állott, a hozzájuk tartozó leltári ingóságok pedig vagy tartozéki minőségüknél fogva, vagy az elbírálás egységessége okából az ingatlanok jog sorsában amúgy is osztoznak: akkor még a következők szolgálhatnak a kérdés megvilágítására és egyben alapul annak eldöntésére is. Ingatlanokra nemzetközi magánjogunk nem csupán dologi jogi vonatkozásban, hanem ennél szélesebb körben ismeri el a fekvési hely törvényét irányadónak. Különösen áll ez a különleges rendeltetésű ingatlanokra, aminők a hitbizományi ingatlanok is. Két olyan nemzetközi egyezményünk is van, amelyeknek rendelkezései azon az elven nyugszanak, hogy a fekvés helyének törvényét kell irányadónak tekinteni abban a kérdésben, hogy valamely ingatlan különös szabályok uralma alatt áll-e vagy nem. Az egyik a kiskorúak gyámságának szabályozása végett kötött és az 1911 : XXIII. törvénycikkbe iktatott Hágai Egyezmény, amely a 269.871/1929. B. M. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXXVIII. évf. 139. 1.) szerint tíz állammal szemben van hatályban, a másik pedig a teljeskorúak gyámságára vonatkozó és az 1912 : LII. törvénycikkbe iktatott Hágai Egyezmény, amely a felhívott rendelet szerint öt állammal szemben hatályos. Az előbbi Egyezmény (6. cikke) az összes (bárhol fekvő) javakra vonatkozó gyámsági ügyvitel alól kivételt enged amaz ingatlanok tekintetében, amelyek „fekvésük helyének törvénye" szerint különleges birtokrendszer alá esnek. Ugyanilyen értelemben rendelkezik az utóbbi Egyezmény, kimondva (12. cikk), hogy az Egyezmény az előbb említett minőségű ingatlanokra nem nyer alkalmazást. Az nem lehet kétséges, hogy ha a helyi törvény az ingatlanokat különös szabályok („különleges birtokrendszer") alá helyezheti, akkor éppenúgy meg