Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Hitbizomány 95 is szüntetheti a különös szabályok uralmát. Az ilyen intézkedést tehát — nemzetközi magánjogunk szempontjából — hasonlóan kell elbírálni, mint a különleges birtokrendszer alá helyezést. Ezekhez képest a különleges birtokrendszer alá eső, tehát például a hitbizományi ingatlanokra nem pusztán dologi jogi tekintetben irányadó a fekvési hely törvénye, hanem az idézett Egyezmények és a becikkelyezésüknél szem előtt tartott nemzetközi jogi elvek szellemében általában irányadónak kell tekinteni abban, hogy a szóbanlevő vagyon tekintetében maga az intézmény (jogviszony) fennáll-e, vagy nem áll fenn és hogy ehhez képest hitbizományi utódlásnak helye lehet-e vagy nem. A fekvési hely törvényének irányadó voltáról mondottak helyessége akkor sem változnék, ha a közönséges öröklés kérdésében folytatott bírói gyakorlatban keresnénk útmutatást. A m. kir. Kúria az 1932. évi február hó 18-án P. I. 7730/33—1929. szám alatt hozott határozatában (Magánjog Tára XIII. kötet, 71. lap) elvi éllel mondotta ki, hogy: „az ingatlanra vonatkozó öröklési igények elbírálásánál tekintet nélkül az örökhagyó honosságára annak az államnak a törvényei irányadók, amelynek területén az ingatlan fekszik. Csupán az ingó hagyatékra vonatkozó öröklési igények igazodnak az örökhagyó államának joga szerint, aminthogy a m. kir. Kúria 212. sz. elvi határozatában is a külföldi jog alkalmazását csak az ingó hagyatékra engedi meg." Ennek kiegészítéséül egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a Polgárijogi Határozatok Tárába a fenti (212.) szám alatt felvett határozat éppenúgy, mint utolsó rendes lakóhely jogát alkalmazó 561. számú határozat is, nem nemzetközi, hanem csak a belső jogterületek közötti (interterritorialis) viszonyra vonatkozik. A dolog ilyen állásában felesleges is reámutatni arra, hogy az ezúttal tárgyalt vitás kérdésben nem is az általános öröklési jog alkalmazásáról, hanem az ettől sok tekintetben teljesen eltérő hitbizományi viszonyról és a hitbizományi utódlás helytfoghatóságáról van szó, amelyben elsősorban az a kérdés merül fel, hogy van-e olyan vagyon, amelyben az utódlás lehetséges. A kifejtettek szerint azonban a dologi kötöttség megszűnése folytán ilyen vagyon nincs. V. Az előadottak szerint a jogalkalmazás körében nincs mód arra, hogy a fekvési hely törvényének általában irányadó voltát meg lehessen tagadni és így ennek a törvénynek alkalmazását