Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Házassági Jog. 41 rói ítélettel felbontatnék, a felperes kötelezően kijelenti, hogy leendő férje ellen sem ideiglenes, sem végleges nőtartásra, sem más va­gyonjogi igényt támasztani nem jogosult s erről már most kifeje­zetten lemond. A fellebbezési bíróság a felek vitájában azt a jogi álláspon­tot foglalta el, hogy a fenti szerződés kikötését nemcsak az a kö­rülmény teszi érvénytelenné, hogy a fent tárgyalt jogszabályok szerint a családjogi tartási igényről a jövőre szóló hatállyal lemondani nem lehet, hanem a jelzett kikötést a házasság er­kölcsi céljain kívül a jó erkölcsökbe ütközőnek is találta. Ehhez képest ténykép állapította meg, hogy a peresfelek kö­zött a házassági életközösség 1934. évi március hó 1-vel akként szakadt meg, hogy az alperes a felperest a közös lakásból elküldte és a per rendén kijelentette, hogy nem kívánja bizonyítás tárgyává tenni, hogy a felperest a hozzá intézett levéllel jogos okból küldte volna el s e tényállás alapján az alperest a vétlen felperes javára nőtartásdíjban marasztalta. Az alperes e döntést azon az alapon támadja, hogy a fel­lebbezési bíróság a magyar magánjogi tervezet hatása alatt döntött, holott a ma érvényes H. T. 92. §-a értelmében a tartásról való lemondás hatékonyan kiköthető s ez a lemondás nincs kizárva az ideiglenes nőtartásra nézve sem. De jogszabálysértést panaszol az alperes amiatt is, hogy a fellebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta a peresfelek házassá­gának speciális körülményeit. Eszerint ő a házasságkötéskor öz­vegy ember volt, s felnőtt gyermekei vannak Ezek egyike nőül vette a felperes leányát, s épen ezek proponálták neki a felperes­sel való házasságkötést. Ily körülmények között a kérdéses kikö­téssel a családi békéjét és gyermekeinek nyugalmát kívánta bizto­sítani, amit az erre vonatkozó előzetes tanácskozások bizonyítá­sával igazolni is akart, de a fellebbezési bíróság a bizonyításfel­vételt jogszabálysértéssel mellőzte. E támadásokat a m. kir. Kúria nem találta helytállóknak. A ténymegállapítás szempontjából a fellebbezési bíróság nem sértett eljárási jogszabályt azzal, hogy a házassági szerződés lét­rejöttét megelőző megbeszélésekre és megfontolásokra a bizonyí­tásfelvételt mellőzte, mert a házasság a H. T. 39. §-a értelmében, bármily előzmények között jött is létre, semmiféle előzetes meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom