Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

28 Magánjog 911. De ha lényeges személyi tulajdonságnak is volna minősíthető, a házasság megtévesztés címén sikerrel azért nem támadható meg, mert a felperes már az előző megtámadási perben előterjesztette azt, hogy az alperesen bizonyos szellemi és fizikai rendellenességek még 1925. év júniusában is mutatkoztak és így a felperes saját előadása szerint, saját tapasztalata alapján abban a meggyőződés' ben volt, hogy az alperes elmebetegségének nyomai még megvannak és így az alperest saját előadása szerint gyógyultnak nem tekintette és a felperes a felesége egészségi állapotára vonatkozó ebben a meggyőződésében a házasságot helybenhagyta. A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította. Indokok: Felperes ebben a perben alperessel kötött házasságának az érvényét a H. T. 55. §-ában szabályozott megtévesztés okából azon az alapon támadja meg, hogy alperes a házasság megkötésekor tudatosan elhallgatta előtte a csak a lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatóságának 1925. évi december hó 27-én kelt leveléből tudomására jutott azt a tényt, amely szerint leánykorában 1904. évi június hó 10-étől november hó 7-ig hisztériás elmezavar miatt, —1906. évi június hó 8-ától augusztus hó 6-ig, majd 1911. évi január hó 5-étől június hó 18-ig pedig mánia kórismével állott a lipótmezei gyógyintézetben kezelés alatt. Az orvosi bizonyítvány szerint továbbá az alperest javultan házi ápolásba utalták, a felperes állítása szerint azonban az alperes most sem gyógyult meg, hanem ma is elmebeteg. Ám felperes a b—i kir. törvényszék előtt 1925. évi június hó 24-én előzőleg beadott keresetében már felhozta azt, hogy az alperes őt elmeállapotára, tehát egyik lényeges személyi tulajdonságára nézve megtévesztette azzal, hogy leánykorában több ízben, huzamosabb ideig elmegyógyintézetben elmebetegség miatt történt kezeltetését elhallgatva, magát testileg és lelkileg teljesen egészséges egyén színében tüntette fel, egyúttal ugyanabban a perben bizonyítást ajánlott arra is, hogy alperes az elmegyógyintézetből 1911. évi június hó 18-án, tehát 13 évvel a házasságkötést megelőzőleg csak javultan történt elbocsátása óta elmebajából mindezideig meg nem gyógyult. A b—i kir. törvényszék a most felhívott perben hozott jogerős ítéletében megállapította ugyan, hogy az alperes elmebetegség miatt történt kezeltetésének az elhallgatásával lényeges személyi