Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

az. Házassági jog. 27 Tényvázlat: A budapesti lipótmezei m. kir. állami elme- és ideggyógyintézet igazgatójának az 1925. évi december hó 27. napján a felpereshez intézett levele szerint az alperes 1904. évi június hó 1. napjától november hó 7. napjáig hysteriás elmezavar miatt, majd 1906. évi június 8. napjától augusztus 6. napjáig és 1911. évi január hó 6. napjától június hó 18. napjáig mánia kórismével állott ápolás alatt, az első esetben gyógyúltan, az utóbb említett két esetben pedig javultan távozott. A felperes az 1924. évi február hó 16. napján kötött házassága érvényességét megtévesztés címén azon az alapon támadta meg, hogy az alperes előtte a házasság megkötése előtt elhallgatta elmebetegségét, sőt az előzően indított támadási perben is az alperes azt állította, hogy az elmegyógyintézetet mind a három esetben gyógyúltan hagyta el és így a felperest az alperes még az előző per folyama alatt is tévedésben tartotta. A b—i kir. törvényszék a felek házasságát a H. T. 55. §-ában foglalt megtámadási ok alapján érvénytelennek nyilvánította. A b—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta, a felperest keresetével elutasította, mert azt a körülményt, hogy az alperes a felperes előtt elmebetegségét elhallgatta, a betegség és a házasságkötés ideje között eltelt hosszú (13 év) időre tekintettel a házasságnak megtévesztés címén megtámadására jogalapnak nem tekintette még abban az esetben sem, ha a felperes a házasságot az előző per folyamán az alperesnek abbeli kijelentése alapján hagyta volna helyben, hogy az elmegyógyintézetet gyógyúltan hagyta el. Ugyanis abból a tényből, hogy a felperes akkor, amikor az előző per folyamán a házasságot helybenhagyta, tudta már azt, hogy feleségét a házasság előtt számos évvel elmegyógyintézetben kezelték, okszerűen következtethetett arra, hogy az alperest ott elmebajban kezelték és így ezt a kezeltetését egy újabb megtámadási perben kellő megtámadási okul már fel nem hozhatná. Lényeges személyi tulajdonságra vonatkozó megtévesztés ily körülmények, között csak az lehetne, ha a felperes azt állítaná, hogy az alperes említett betegsége még a házasságkötés idején is fennállott, mert az, hogy az alperes a betegségéből az elmegyógyintézeti kezelés alatt vagy ezután, de még a házasságkötés előtt gyógyult ki, az ismert előző betegség dacára is helybenhagyott házasságnál lényeges személyi tulajdonságnak nem tekinthető.